Filozófiatörténet 7. (márc. 23.)

Descartes
Az újkori fil. Angliában Bacon-nel, Fro-ban Descartes-tal kezdődik. Mindketten a módszerben keresték a megfelelő megismerést. Különböző módszereket dolgoztak ki: Bacon-> empirizmus; Descartes-> racionalizmus.
Descartes egyszerre foglalkozott termtudokkal és filozófiával, egy tudományos felvirágzás korában élt. A termtudokat a filozófiához sorolták akkor. Pl. Newton Természetfilozófia c. műve. Descartes-féle koordinátarendszer!
A 17. sz-i filozófiában a szkepszis volt a meghatározó irányzat (ez is a természettudományok felvirágzásának következménye), ami szerint a megismerés lehetetlen. Konfliktus a rövid időn belül rengeteg mindent felfedező termtudok és a szkeptikus fil. között, ezt Descartes fel akarta oldani.
A bizonyosság a szkeptikus érvek mentén jön létre. Ha biztos tudásra törekszünk, meg kell mutatnunk, hogy a tételünk bármilyen kétségnek ellenállni tud.
Szabályok az értelem vezetéséhez: korai, nagy lélegzetű műve. 1637-ben ennek rövid summázatát írja meg az Értekezés a módszerről c. legismertebb művében.
Értekezés a módszerről
1.Az evidencia elve: semmit nem tekintünk igaznak, amíg be nem bizonyosodik evidens módon. Descartes szerint az elme teljesítőképessége korlátozott, ezért van szükség a következő elvre az első elv elérése érdekében:
2. Az analízis elve: annyi részre kell osztani a problémákat, hogy olyan méretű részproblémák keletkezzenek, amiket az elme át tud látni és tudja alkalmazni rajtuk az evidencia elvét. De az egész nem mindig azonos a részeivel, ezért korlátozottan érvényesnek szokták tartani Descartes 2. elvét. De Descartes is kiegészítette emiatt:
3. Szintézis elve: a kisebb egységeket megint össze kell rakni az egésszé.
4. Enumeráció elve: teljes körű áttekintés, a probléma felszámolása.
A kételkedésnek is módszeresnek kell lennie, érvényesek rá a módszertani elvek.
A bizonyosság foka mindig egyenlő a kétségek fokával. Ha a bizonyosság nem kielégítő mértékű, akkor a kételyek is gyengék voltak. Teljesen következetes kételkedés szükséges a bizonyosság megszerzéséhez, annak módszertani előfeltétele.
Ami teljesen bizonyos, az minden felmerülő kételyre megnyugtató választ tud adni.
?Létezik egyáltalán ilyen bizonyos tudás? Ha nem, akkor a szkeptikus filozófiai iskoláknak van igaza. Ezért Descartes mindenképp akart találni egy ilyen tételt, hogy az modellként szolgálhasson.
Az érzékszervek által szerzett információkban való kételkedés a legelterjedtebb a szkeptikus filozófiában (érzéki csalódások). Pl. a ízbe mártott evező a szem szerint törött, a tapintás szerint egyenes, a két érzékszerv ellentmond egymásnak, ezért aztán az érzékszerveknek soha nem kell hinni, mert legalább 1 esetet ismerünk, amikor hazudtak. Ez a legismertebb szkeptikus érv. Descartes szerint csak szélsőséges esetekben tudnak becsapni minket az érzékszerveink, ha egy komplex jelenséget egészében vizsgálok, az már nem lehet teljes egészében csak érzéki csalódás eredménye, mert annyi sok apró érzéki csalódást egyszerre egy helyen összegyűjteni nagyon kevéssé valószínű.
Na de ott az álmodás, ami csupa érzéki csalódásból áll. Descartes egy festményhez hasonlítja, ami pontatlanul utánozza a valóságot, és az egészet a valósághoz mérjük, tehát ha egyszer létezik álom, akkor valóságnak is léteznie kell. Valamiért tudjuk, hogy nem léteznek kentaurok, akkor is ha az álomban igen. Az álom jelenségköre feltételezi a valóságos világ létezését. Szóval még az álmon alapuló szkepszis sem tökéletes.
Isten megtehette volna, hogy lássuk a nem létező világot, amit nem teremtett meg. Ez nem lenne szép tőle, és minthogy Ő a Legfőbb Jó, ezt biztosan nem tette meg, nem egyeztethető össze vele. De mi van, ha nem Isten, hanem egy másik hatalmas, ámde nem jó szellem hatalmába kerít minket és hamis eszméket helyez el az elménkbe? És ezek alapján csak hamis látszatokat ismerünk meg. Feltételezhető-e ebben az esetben bármiféle bizonyosság? Descartes szerint abban akkor is bizonyosak lehetünk, h én vagyok az, akit ez a szellem megtéveszt, ha már engem megtéveszt, akkor biztos, hogy létezem. AZ is én vagyok, aki kételkedem, aközben is léteznem kell. A kételkedés is a gondolkodás egyik megnyilvánulási formája. Miközben gondolkodom, aközben vagyok. Ha nem gondolkodnék, nem kételkednék és nem folytatnék semmilyen megismerő tevékenységet, és akkor megtéveszteni sem lehetne engem. Amíg tehát gondolkodom, lehetetlen, h ne létezzem. -> Cogito, ergo sum.
?Ki ez az én, akinek a létezését evidens módon beláttuk a gondolkodás létezése alapján?
Amit érzékelünk, vagy elképzelünk az mind kétséges. Vagyis a saját testünk létezése is kétségbe vonható, mert érzékszervek által értesülünk róla. Csak a lélek az ami, hozzánk emberekhez elválaszthatatlanul tartozik. „El tudom képzelni, h nincsen testem, nincsen világ, és hogy nincsen tér, de azt nem, hogy mindeközben maga a lelkem ne legyen.” A lélek azonos önmagammal, ezért ha gondolkozom, bizonyos lehetek benne, h vagyok. Én, mint lélek létezem gondolkodás közben.
Ellenvetés Descartes ellen: „Ambulo, ergo sum.” De Descartes-nál a létezés nem testi, hanem szellemi valóság.
Érzékelés és gondolkodás viszonya
Viasz-hasonlat: hő hatására megváltozik az alakja és a színe, illata és íze eltűnik, vagyis elveszítette mindien olyan tulajdonságát, amit az érzékeim felfogtak. Ugyanaz a viasz még? Nem az érzékszervek által szállított adatok miatt tartom ugyanannak, mert azokat felül kell bírálni. Pontos fogalmazás: úgy ítélem, h ez ugyanaz a viasz.
Kalapos emberek példája: az ablakból csak széles karimákat és a köpenyeket lát az emberekből. Tényleg ember volt az, amit láttam? Csak következtetés, h emberek!
Csak a bizonyos tudások védenek meg a folyamatos bolyongástól. Legnagyobb kockázattal az erkölcsi szabályokban való kételkedés jár, mert könnyen bűnhöz vezethet, és így kihat a túlvilági létünkre. Egy ilyen végtelen nagy kockázat nem elfogadható, ezért meg kell, h legyen a megismerés megfelelő fegyvere, mert Isten nyilván úgy teremtett meg, h képesek legyünk elkerülni a bűnt. Teljes körű bizonyosság elve.
A tévelygést azért lehetővé tette Isten, de azt is, hogy a nem bizonyos ismeretet meg tudjam különböztetni a bizonyostól, így tudom belátni a tételek igazságát v hamisságát.

Megjegyzés: Abban miért nem kételkedett, hogy Isten a Legfőbb Jó?