A római királyság és köztársaság 6. (márc. 16.)

A köztársaság vége
Rengeteg koncepció van róla. A legbevettebb: a köztársaság politikai rendszere városállamra volt méretezve, birodalom működtetésére nem volt alkalmas. Emiatt a válság alatt többször is koncentrálódott hosszabb-rövidebb időre 1 kézben a hatalom.
Ókori szerzők: a köztársaság válságának oka az erkölcsi válság. A kutatás szerint inkább fordítva volt.
„Kortársak vaksága”: az események sűrűjében nem látták az események mozgatórugóit.
A mos latin szót szokták erkölcsként fordítani, de ez pontatlan és félrevezető. Emiatt cseng magyarul az „erkölcsi válság” csak értelmiségi sopánkodásnak.
Mos maiorum: az ősök szokása. Politikai szokások elsősorban.
Censori regimen morum: A censorok joga (a 320-as évektől) a senatus összeírása, aki lecsúszik a cenzusból, annak le kell mondania senatorságáról (a császárkorban is, de akkor ált. a császár ilyenkor kisegíti anyagilag). Aki a morális követelményeknek nem felel meg, azt is kizárják a censorok a senatusból. A lovagrendből is ugyanígy ki lehetett esni. Ezek a morális követelmények: hogyan viselkedik a feleségével (Cato kizárt vkit azért, mert a lánya jelenlétében „megölelte” a feleségét); ennél jelentősebb a vagyonnal kapcsolatos magatartás (csak megengedett módon szerzett vagyona legyen); luxuriora vétség, avaritia vétség.
Azért annyira fontos a vagyonszerzés ellenőrzése, mert a köztársaság azon alapul, hogy az elit tagjai nem engedik egyiküket sem kiemelkedni, a „fejükre nőni”, a politikai stabilitást veszélyezteti az is, ha vki meggazdagodik.
Szabályozták azt is, h mennyit költhet vki lakomákra, mert ez a választók megvesztegetésének eszköze volt.
Tehát a vagyon szorosan összefügg a politikai hatalommal-> a mos maiorum válsága alatt az auctorok nem a mi fogalmaink szerinti erkölcsi romlást értenek, hanem az íratlan politikai szabályok sérülését. PL. Cicero Catilina elleni beszédei: régen ha vki a közt. Rendje ellen tört, rögtön megölték, Catilina meg itt grasszál szabadon, mert a consulok tehetetlenek. Az informális büntetés végrehajtást magasztalja a tv-ekkel szabályozottsággal szemben.
A római jogban az állam nem foglalkozik családjoggal, nem bolygatja a pater familiast hatalmát. A mos maiorum szerint mielőtt egy pater familias kitagadná a fiát v elküldené a feleségét, össze kell hívnia a gens férfitagjait és megtárgyalnia velük a kérdést. Különben visszaél a hatalmával. Akkor is, ha túlságosan kegyetlen a rabszolgáival.
Az archaikus szokásjog és a sztoikus filozófia szerint nincs kis és nagy bűn, csak bűn, mert már a legkisebb hiba is megbolygatja és szétzilálhatja az egész rendszert.
A mos maiorum egy ideál, aminek meg kell felelni. Nem vált el magán-és közélet! (Nálunk sem teljesen, hiszen Clintonnak majdnem le kellett mondania a Monica-ügy miatt, vagyis nem szívesen veszik az emberek, ha egy „erkölcstelen” embernek van politikai hatalma, pedig elvileg ettől még irányíthatja nagyon jól a gazdaságot v politikát.) AZ 1. sz-ban megjelent Catullus körében az otium kultiválása, már ez is a szokások változását jelzi, mert teljesen idegen a negotiumért rajongó mos maiorumtól!
A mos maiorum szabályai csak az elitre vonatkoznak!

Kr. e. 44 március idusa után a főszereplők: Brutus & Cassius, Cicero, Octavianus, a plebs, Sextus Pompeius, nők! Antonius felesége. Cicero PHilippikáival „érdemelte ki” a halálát. A proscribtios liasta élére került. Fejét és kezét kitűzték a glossára (szónoki emelvény a népgyűlésen).
Kr. e. 27 Augustus letette a triumviri rendkívüli megbízását.
A Res gestae nagyon fontos forrás.