Filozófiatörténet 8. (márc. 30.)

A Gondolkodom, tehát vagyok szigorúan bizonyos ismeret, vagyis megcáfol minden szkeptikus elméletet.
A megfelelő módszer megoldja, h csak a szigorúan bizonyos ismereteket engedjük be ismeretrendszerünkbe. Ami kicsit is kétséges, azt eleve hamisnak kell tekinteni, akkor is ha lehetséges, h igaz.
Descartes a jövőnek szóló programot fogalmazott meg.
John Locke
Locke szerint Descartes első és utolsó szigorúan bizonyos tétele egyedül vannak, nem teljes a rendszer. Szerinte nem várni kell a rendszer betetőződésére, hanem felül kell vizsgálni a rendszer elveit. Descartes rendszerébe hiba csúszott.
Az igaz, h kizárólag a tudásunkra támaszkodhatunk döntéseink meghozatalakor. De az nem, h csak a biztos tudás ismeret. Több féle ismeret létezik, nem biztos is.
Csak a bizonyos tudás, de vannak más fajta ismeretek is, mint a tudás.
Az ítélés képessége (judgement) fontos és Descartes tudomást sem vett róla. Az álom, a káprázat is az ismeret körébe tartozik, „az elménk színpadán megjelenő ideák”. Ideáinknak van megfelelője a külső, valóságos világban. Ezért realistának is szokták minősíteni Locke-ot.
Minden ismeret és tétel ideák összekapcsolódása az elménkben. Pl. „A tábla fekete” ismeret a tábla és a fekete ideájának összekapcsolódása. Meghatározott viszonyba kell hoznunk az ideákat, pl. melyik jellemzi a másikat. A megismerés nyelvi oldalát is figyelembe kell venni a megismerés folyamatának megfelelő megismeréséhez. =D
Locke-kal vette kezdetét a modern nyelvfil.
Egy tétel megfogalmazásakor két idea megegyezését állítjuk. De nem teljes körű megegyezésről van szó, tehát azzal, h „a sas madár”, nem azt mondjuk, h a két fogalom ugyanaz!
A tudás az ideák olyan megegyezése, amely teljes bizonyosságot foglal magába, 2 féle módon valósul meg a megegyezés (v tagadó állításnál a meg nem egyezés): az elme közvetlenül belátja, nem tudja be nem látni az ideák megegyezését.
Intuitív tudás: az elme magától belátja az ideapár összetartozását.
Racionális tudás/demonstratív tudás: két idea megegyezését nem közvetlenül látja be az elme, pedig szigorúan bizonyos a megegyezés, de csak közvetítő csatornák révén látjuk ezt be. Közvetítő ideákat kell beiktatni ilyenkor. Intuitív tudásokat, vagyis intuitív ideapárokat kapcsolunk össze.
Ha ragaszkodunk a szigorúan bizonyos tudás kizárólagosságához, akkor nem tudunk megismerni semmit az életből. Tehát az ideák összekapcsolódásának valószínűségét is értékelni kell.
Isten az ítélőképességet adta nekünk (nem a bizonyosságokat) a valószínűségek mérlegelésére, h elkerülhessük a rossz cselekedeteket. 1-2 dologban azért kapunk bizonyosságot, h mintaként szolgáljon az ítélőképességünk számára.
Locke a tolerancia híve: korlátozott lehetőségeink vannak tudás szerzésére, ezért legyünk részvéttel egymás tudatlansága iránt-> ne várjuk el egymástól, h feladjuk nagy nehezen megszerzett ismereteinket! Minden álláspont egyformán bizonytalan! „Tisztelni egymás véleményét” de ettől még nem kell igaznak elfogadni! Az emberek tanúságtételét (érveit) figyelembe kell venni, de következtetéseiket (véleményüket) nem, azt csak tiszteletben kell tartani.
Locke ideaelmélete:
Ez vezet majd át Hume-hoz, mert ő bírálta.
Idea: olyan tartalom, amellyel az elme ébrenléti állapotban rendelkezik.
Egyszerű idea: érzékszerv működéséből jön létre
Reflektív idea: ezzel az elme önmagát figyeli meg, nem használ hozzá érzékszervet, csak belső érzékeket.
Összetett idea: az elme építi fel, ilynek a tárgyak. Pl. nme érzékelünk egy asztalt, hanem az elme rakja össze, h na most ez egy asztal. Tapasztalat kell hozzá, mert azáltal rendelkezünk az adott szubsztancia ideájával.
Szubsztancia: olya létező, ami tulajdonságokat hordoz, egyesít magában. Ha ezeket egyszerre felfogom és összerakom, érzékelem a szubsztanciát.
Locke itt a korabeli optika nyelvét használja az elme leírásához.
„Fehér lap” metafora: a tapasztalat nyomja rá a betűket az elme fehér lapjára.
Tabula obscura metafora: az elme egy sötét szoba, amelyeket az ideákkal bútorozunk be. Egy kis ablakon belül jön be a fény, amit jól megvilágít, arra vonatkozik a tudás, amit szórt fény ér és ezért félhomályban van, az csak az ítélés területe. De ezt a félhomályt is pozitívan, lehetőségnek fogja fel Locke.