Gazdaságtörténet 5. márc. 10.

Identitáspolitika
Gerő András
Identitás: a 17-18. sz.-ban nem, réteg (van-e kiváltsága), vallás, ország. A parasztság ki volt zárva az (identitás)politikából. Magyar: nemes. A többi Magyarországon élő ember hungarus, ez területi fogalom volt, tehát Magyarországbeli.
19. sz. a nemzettudat felülírja a társadalmi identitást. A nemzeti identitás vált az elsődlegessé. Tömeges identitáskategória 1848-ban lett.

Nyelvkultusz: a nyelv fogja össze a nemzetet. Nota bene: korábban gyakorlatilag csak a parasztok beszélték az országok helyi nyelvét, a nemesség körében nyelvi univerzalizmus volt Európában: latin műveltség. De 19. századi nacionalizmus: mindenki a saját nyelvéért rajong. Mindez Franciaországból indult ki. Úgyhogy ha már nem latinul kell érintkezni, a diplomácia nyelve a francia lett. :)
Mindenhol az anyanyelv fejlesztésével (hogy alkalmas legyen a magas kultúrára is, ne csak az élőbeszédre + egységes nyelvtan) kezdődött a nemzettudat kibontakozása. Lásd magyar nyelvújítás, az MTA I. osztálya a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály. Vörösmarty Mihály állította össze az első egységes magyar nyelvtant.

A nemzeti önazonosság nemzetvallás, mert a vallás helyét vette át és abból merítette erejét, hogy szakralizálta önmagát. A vallás univerzalizmusához képest ez korlátozás, viszont az azonos anyanyelvű különböző felekezetűeket és társadalmi rétegeket összefogja. Szóval minden identitás megosztó, csak más szempontból. A nemzeti identitás szekuláris a spirituális vallási identitáshoz képest, de át akarta venni a vallás szerepét, ezért a nemzet fogalmát emelte szentté. A nemzetben is hinni kell, nem racionálisan felfogni. A hitnek kell megelőznie a tudást a vallásban és a nacionalizmusban egyaránt.

A nyelv kapcsolódási- önazonosulási pont ahhoz az elképzelt közösséghez, amit nemzetnek neveznek. Most már. De a kibontakozásnál még nem feltétlenül az anyanyelvéhez kötődő nemzettudata volt a nemzeti hősöknek. (Batthyány Lajos élete válságos pillanataiban a németet használta, a búcsúlevelét is németül írta.)

Nemzeti szimbólumok: a magyar zászló is trikolór a francia mintájára. Francia trikolór: a Bourbonok színeihez hozzátették Párizs színét. Nálunk az Árpád-ház színeit egészítették ki (1848-ban). Akkor még élő tudás volt a színek szimbolikai értéke (piros=erő, fehér=hűség, zöld=remény). A „haza” megszemélyesítése: Oroszországot az oroszok Anyácskának hívják. Németország hol Vaterland, hol Germania. Franciaország Marianne, tehát nő. Hungaria is nő. A 19. sz-i történelmi festészet Hungariája fiatal nő. De a nemzeti önkép férfias: harcos, vitéz. A magyar kultúrában a haza feminin, a nemzet maszkulin kategória, a hazafiasság lényege, hogy a férfi megvédi a nőt. Frusztráló tényező, hogy már számtalanszor megerőszakolták Hungáriát. Ez mind a nemzet védelmezői férfi szerepének csődje. A magyar nemzettudatba a kezdet kezdetén beleépült a félelem, mert kevesen vagyunk, kicsik vagyunk, nehéz monumentális nemzetvíziót kialakítani. Egyik oldalon „szláv tenger”, másik oldalon „germán tenger”-> Széchenyi nemzethalál víziója, herderi jóslat. A nemzethalál vízió máig is felmerül időről időre a magyar kultúrában, de főleg a magyar politikában. A „balsors” is oszlopos eleme a nemzettudatunknak. A balsorsnak más dolga sincs, minthogy sújtsa a magyart…Himnusz…
Na tehát a magyar nemzettudat 3 alaptényezője:
- A férfi nemzet megvédi a női hazát
- Nemzethalál vízió
- Balsors
Balsors-> velünk történik a történelem, nem mi csináljuk a történelmünket. Nem miattunk nem sikerül sosem a nemzeti küldetés (a haza megvédése), hanem a Balsors miatt.

Nemzeti dinasztiákról értelmetlen beszélni. Pl. Ferenc Józsefnek 8, Sissinek 15 Árpád-házi őse volt.