Rosenzweig: szükségszerű (notwendig), h az ember életében legalább 1x szembesüljön a semmivel és érezze a csábítását. De az is szükségszerű, h ezután mégis maradjon, mert a föld visszaköveteli. 1913-ban a lipcsei éjszakai disputa után, ami miatt majdnem kikeresztelkedett, R. a szállodaszobájában elővette a revolverét.
Azt a feltételt szabta a kitérésének, h zsidóként keresztelkedjen meg, nem pogányként. „még egyszer alaposabban megnézte, mi az, amit otthagy”
Az összes forrás R. ki nem térésének történetéről R. mamájának visszaemlékezésére megy vissza. A mama visszaemlékezése szerint mivel összeveszett R-gel, mondván, h „mit fognak szólni az emberek”, ha elmegy yom kippurkor a zsinagógába, és mindenki tudja, h utoljára van ott, R. elutazott Berlinbe. R-től viszont úgy tudjuk, h ott volt Kasselben a zsinagógában azokban a napokban.
Mindenesetre végül tényleg Berlinben ért véget a megkeresztelkedős kaland.
Az otthonát teljesen kósernek rendezte be, de vendégségben bármit megevett, amivel kínálták.
Rosenzweig: Ateista teológia (1914)
Rövid bevezető a világtört. értelmébe. J
R. egész munkásságának programadó írására, formálisan fölveti a problémát és formálisan ad rá egy választ, de valójában nem. A megváltás csillaga (1918) már ad megoldást az itt felvetett kérdésre.
Az írás célja saját bevallása szerint: a modern zsidóságon belül egy bizonyos gondolkodási irányt bemutatni és aggályokat ébreszteni vele kapcsolatban (das Bedenken). Ehhez az eszköze egyedülálló: párhuzam egy aggályos kereszténységen belüli irányzattal.
Az ateista teológia párhuzamosan jelent meg a kereszténységben és a zsidóságban R. szerint.
!Amikor R kereszténységről beszél, mindig a német protestantizmusra gondol (ahogy más német zsidó gondolkodók is)! A „nagy német szellem” protestáns, a német egyetemi életben is teljesen periférikus volt a katolicizmus. Annak ellenére, h kb. 50-50% volt mindig a kat-prot arány Németországban.
A zsidók a Bibliával kapcsolatos tudományokat a német protestantizmustól tanulták el.
Az ateista teológiát a kereszténységen belül a Jézus élete kutatásban látja R. A Jézus élete kutatás történeti-kritikai vizsgálódás, a protestantizmuson belül Jézus élete teológia lett belőle. Összefüggés a modern történeti kutatás megszületésével is, mert elkezdtek szakrális dokumentumokat szekuláris forrásként kezelni. Reimarus, a „wolfenbütteli fragmentista” (Lessing keresztelte el így, amikor kiadta a hagyatékát), aki az egészet kezdeményezte, orientalista volt, felvetette, h az Újszövetség szövegét olyan mértékben nem értjük, h történeti kutatást igényel. Pl. a mennyek országát egyszer sem definiálja egyik evangélium sem, tehát nyilván mindenki tudta-> ki az a mindenki?
David Friedrich Strauss: Jézus élete c könyv, evangélikus teológus, a könyv miatt kirúgták az egyházból, aztán az egyetemről. Élete végén megírta a Régi és új hit c könyvet, amiben az új hitet egyfajta ateizmusként írja le.
Arthur Drews: A Krisztus mítoszok. Bizonyítani próbálja, h Jézus, mint ember sosem élt, csak fikció.
Albert Schweitzer: A Jézus élete kutatás története.
- Rosenzweig: nem történészek kezdeményezték a Jézus élete kutatást, hanem Lessing, Herder és Kant, mert ők teremtették meg a dolog gondolati feltételeit. Jézust, mint nagy tanítót ragadják meg, a kereszténységet meg, mint a nagy tanító nagy tanítását. Lessing Jézus vallására kíváncsi, azt óhajtja vallani, amiben Jézus hitt. -> elfordulás az egyház Krisztusától. „Amire szükségem van, az a Jézusban való hit helyett a Jézus vallásában való hit.” Lessing
- R. szerint végül is oda jutott el ez a 3 gondolkodó, h Jézus nem tanított mást, mint amit a felvilágosodás. Tehát az ember kilábalását maga okozta kiskorúságából. Lessingék a kereszténységet próbálják kibányászni az egyház mögül. Feltételezik, h Jézus tanítása egy univerzális morális hit. Ezzel szemben az istenemberben való hit dogmája partikuláris, felvilágosodás előtti hit.
- A romantika álláspontja Jézus életével kapcsolatban: semmilyen tanítás nem fejtett ki akkora hatást, mint a kereszténység. A romantika általában az emberi személy hatásában hitt, nem a tanításokéban! -> Rosenzweig: honnan jön a romantikának az a meggyőződése, h egy egyén ekkora hatással lehet a történelemre? ->A romantikát Goethe személye győzte meg arról, h ez lehetséges.
- Hegel szerint a kereszténység megszületése emberfeletti szükségszerűség volt a világszellem fejlődésében.
Buber rendelte meg az Ateista teológiát, de nem közölte, mert kritizálta benne az ő írásait.
Ez a korszak volt Németországban a „zsidó reneszánsz”, olyasmiként köszöntött be, mint a spanyol aranykor (ami szintén nem olyan arany a történeti kutatások fényében…).
Buber: Én és te
Buber filozófus nem volt, ezért a német idealizmushoz nem volt semmiféle viszonya. Az Én és te közvetlenül a fil-hoz viszonyul, nem vkinek a filozófiájához. Rosenzweig számára viszont Hegel reprezentálja magát A fil-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése