Gondolat, 1976.
102. o.
Az állandó katonai készenlétet nem lehetett finanszírozni a helyi bevételekből. „A magyarországi megszállás egyértelmű ráfizetést jelentett.”
103. o. két féle adót fizettek a ráják: földesúrit és államit. A khász birtokokhoz tartozó falvakban gyakran évi átalányt fizettek.
A 16. sz-ban még átlag 10 évenként új harácsösszeírás készült, a 17. sz-ra megszűnt. A javadalombirtokul kiosztott helységek adói is egyre inkább alku tárgyai lettek. -> évi átalány pénzösszeg. A 17. sz. második felében behódoló falvak mind egy összegben rótták le adójukat.
16, sz. alapállapot: pénz és terményadó. Pénzben: kapuadó, széna- és tüzifaadó, gyertyaöntési illeték, vétségekért járó bírságok. , sertések, juhok és bortermelés utáni adó, méhkasadó, malmok és határban használt legelők hazsnálatáért járó illeték.
Természetben: tized a gabonaneműekből, mustból, piacra vitt zöldségekből és a halászott halakból.-> ez mind földesúri adó, nem állami.
Állami adók
104-105. o.
Dzsizje: nem muszlim ráják fizetik.
Harádzs: „császár adaja”: 50 akcse évente (annyi, mint a kapuadó).
Az wglsz 16. sz-ból nem ismerünk több, az egész hódoltság területén szedett adót. A Szerémségben és a Pozsegában háború idején, ha a helyi bég is részt vett, 50 akcse hadiadót is kellett fizetni.
Adatok sora bizonyítja az egész hódoltságra kiterjedő erős állami robotot. A hadseregnek szállítani szénát, tűzifát, gabonát a lerakatokba, hajóvontatás, várépítés, postaszolgálat, török hadak és követek kalauzolása, salétromfőzés.
A 17. sz. 2. felében nagyon megnövekedtek az állami adók, Köprülü korszak szigorú adópolitikája. Rendkívüli állami adók: egyre kevésbé rendkívüliek…Évről évre újra kiadott szultáni rendelettel vetették ki. Pénzadóvá váltak.
107. o.
A közig kp-okba hordott ajándékok mutatják legjobban a valóság és a papír közti szakadékot. Adóbérleti rendszer nyomorgatja a parasztokat. Semmilyen állami tv nem írta elő ezeket, de nélkülük nem lehetett semmit elintézni. Évről évre nagyjából azonos mennyiségben fizették őket, nyugtát is állítottak ki róluk sokszor a török hatóságok.
108-109. o.
Az ajándék: pénz, nagyállat, méz, sajt, tyúk, tojás (tyúkmonya), gyümölcs, kalács, kocsonya, dinnye, vaj, bor. [bor???]
Versenyfutás az alattvalók adóiért
214. o.
1547 Ferdinánd és Szulejmán első békeszerződése: a magyar uralom alatti falvak, amik a törökönke is fizetnek, és a törököknek hódolt, magyaroknak is adózó falvak továbbra is fizessenek kétfelé!!! „a fegyvernyugvás ideje alatt egyik fél se tiltsa v akadályozza benne a másikat”
Mindkét fél a fegyverek nyomására nyugodott bele ebbe.
A béketárgyalásokon mindig a kétfelé adózás probl váltotta ki a leghosszabb és legelkeseredettebb vitát. De minden szerződés újra szentesítette, mert egyik félnek sem volt ereje megakadályozni benne a másikat. 1553, 1562, 1564.
Tartalmi fordulat: 1568 drinápolyi béke. Beismerése annak, h a felek nem bírnak egymással-> megosztozás Mo területén és a felette való hatalmon is-> hosszú időre állandósult ez a helyzet.
2 évig tartottak a tárgyalások! Szelim szultán hallani sem akart a magy adóztatás jogosságáról, ugyanakkor a magy végvárak mögött is akart török adót szedetni…
215. o.
Szigetvár meghódításával a török előtt végképp megnyílt Zala és Vas megye. Vesyprém vára ugyan visszakerült 1566ban a királysághoz, de a megye települései továbbra is fizették a török adókat.
Komárom megyét már 1543 után adózásra kényszerítette a fehérvári és az esztergomi török őrség, sőt Győr megye sem kerülte el szomszédai sorsát.
A nógrádi várak bevételével a törökök egy sor felvidéki várost és falut elértek: Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Rudabánya, Dobsina rendszeres adófizetők.
Közben a magy adóztatás is nagyobb megszakítás nélkül folyt tovább a hódoltság egész területén. Várőrségeké a főszerep: Szigetvár (a Dunántúlon), Eger (a Duna-Tisza közén szed adót), amíg királyi kézen voltak.
Az első évtizedekben: a hódoltsági adófizetők és a török hatóságok szoktatása, betörése.
216. o.
A kir sok gazdátlan birtokot a végváriaknak adományozott, h h zsold helyett azok jövedelmeiből éljenek. Birtokukat vesztett nemesek is beálltak végvári katonának, h könnyebben elérjék jobbágyaikat.
217. o.
A magy 1548as ogy-n felmerült, h azok a jobbágyok, akik a töröknek is kénytelenek fizetni, a királyságban fele annyit fizessenek, mint egyébként kéne (így 100 dénárt). A magy oldalon a fele adó kivetése a kétfelé adózókra érvényben volt a hódoltság egész ideje alatt. Eleinte a törökö is elfogadják ezt az elvet. De már az 1568as tárgyalásokon panaszolják a magy követek, h a törökök a gyakorlatban nem így csinálják.
Igazából, aki területen belül volt, nem igen mondott le a neki járó egész adóról.
A drinápolyi békétől a század végéig visszavonhatatlanná szilárdult a kettős adószedés gyakorlata.
218. o.
Amikor a szfordulón a nógrádi várak sorra magy kézre kerültek és a körzetben meggyengült a tör adószedő hat, a falvak sorra tagadták meg az adófizetést.
Ellenpélda: 1660’ Várad török kézre kerül-> megerősödik a tör hat Ken. Törökök lázítják, fegyverbe állítják a parasztokat a magy uraik ellen.
Királyi és nemesi adószedők a hódoltságban
224. o. Az ogy-ek gyakran felmérést készíttettekk arról, h az előző ogy-n megállapított adókhoz képest melyik vármegye mennyivel maradt el. Ezekből az összesítésekből kiderül, h a tör hódoltság ter-én lévők semmivel sem voltak megbízhatatlanabb adófizetők.
A hódoltság nehezen elérhető, szegényebb vidékei ritkábban és kevesebbet, de fizettek a királyságnak. Ezzel szemben a tehetős mezővárosok tekintélyes összegeket fizettek.
225. o.
Ha másra nem, akkor is jó volt jelképnek és a régi államhat, a kir adószedés jogfolytonossága elismertetésére a kisebb adó is.
A kondomínium abszurditása: a szultán alattvalói építőanyaggal, szerszámmal, élelemmel megrakott szekerekkel keltek át a határon, h az ellenség, a magy kir várait javítsák és őrségét etessék; az utak túloldalán pedig az ellentétes irányban a magy kir alattvalói igyekeztek a tör országrészbe, h a szultán hadi készültségét erősítsék.
Mindez szabályozott keretek között, mindkét fél beleegyezésével. Pl. 1658-ban Budán kiállított „útlevél” a kőrösieknek, h „a nádor piszkos tábora számára” árpát és lisztet vigyenek. Az ilyen szállítmányok után nem kellett vámot fizetni, ahogy egy 1655ben Hatbanben kelt elvi döntés is leszögezte.
A magy ogy 3szor is (1625, 35, 47) tv-be iktatta, h a kirság jobbágyait, „akik a töröknek teljesítendő robotra és munkára a véghelyeken átmennek és visszatérnek”, tilos megvámolni.
226. o.
De a „jogfenntartó misszió”, a magy adóztatás oroszlánrészét a földesurak végezték.
227. o.
Az ő kapcsolatukat az adózókkal évszázadok szilárdították meg, ellentétben a törökök helyzetével. Nem új gyakorlatot honosítottak meg, csak a régit tartották fenn tűzzel-vassal. Nem kellett közvetítés a tör birtokossal, h elérjék a falvaikat.
A rácokat csak részben és esetlegesen tudták megadóztatni a magy nemesek, amúgy folyamatos volt mindenhol a magy adószedés.
228. o.
A magy földesúri adó emelése ált jelenség a hódoltságban. Pl. Farkas Pál (Nógrád majd Léva vicekapitánya, 1659es feljegyzése) Bia falu felének és néhány pusztának a tulaja Pest megyében. Bia: „anank előtte csak két perzsiai szőnyeg, , 3 pár papucs kapcástól, egy-egy oka riskása, egy-egy oka malozsa szőlő s füge, egy-egy oka szappan volt mind az két részre.” Aztán a többi szolgáltatás megtartása mellett a 2 szőnyeg helyébe 50-50 Ft pénzbeli adó lett + a biai tóból kifogott halak negyede, és minden vétkek miatti bírság.
229. o.
Mivel a nemzedékek során a jobbágyok beletörődtek, h a magy urak is terhelik őket, már nem is kellett a végváriak segítsége.
229-230. o.
Balassa Imre gyarmati grófot rettegték. Gyakran leküldte katonáit a hódoltságba rabolni és elfelezték a hasznot. 1657ben katonái rajta ütöttek a Pest megyei Turán, elhajtották a falu lovait és szmarháit. Nógrád megye vizsgálatot indított az ügyben. Hol a törökökre, hol Rákóczi Ferencre kente, h nem hagyják az ő jobbágyait neki fizetni.
Birtokperek és hatalmaskodások, kihasználva a török hódoltság nyújtotta zavaros birtokjogi viszonyokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése