Buber 50. születésnapjára jelent meg.
I.
Goethe: vallási tartalom és esztétikai forma közt nincs békekötés-> választani kell próza és költészet között. Rosenzweig: a költészetet a prózától nem választja el égig érő fal. Nincs teljesen formátlan kifejezés.
II.
Az elbeszélőt az készteti elbeszélésre, h tud vmit, amit a másik még nem. Ezért a tipikus elbeszélői helyzet kevéssel az esemény megtörténése után áll fenn. Ha ez már nem áll fenn, az illúzióját kell megteremteni, ezért helyezi a nagyepika szívesen a cselekményét a közvetlen múltba.
A Biblia viszont nem akarja hallgatóját jelenéből máshova helyezni.
III.
„A mese nem csak gyermeknek való.” Lessing Nátánja. Ez az elbeszélés másik típusa: kérdésre adott válasz. Ezeknek mindig van csattanójuk, ahol kulminál az elbeszélés.
IV.
A bibliai elbeszélés kinyilatkoztató üzenet és parancsoló tanítás akar lenni egyben. Gnoszticizmus és moralizmus egyaránt idegen tőle.
„Homérosz Napja ragyog mifölöttünk is.” Schiller
V.
Aligha akad a Bibliának olyan eleme, ami ne lenne felfedezhető máshol is. A Biblia kivételessége nem az írott, hanem csakis az olvasott könyvön mutatható ki. A Biblia nem a legszebb könyv a világon, nem a legmélyebb, nem a legizgalmasabb, etc…. De a Biblia a legfontosabb könyv. Szóbeli könyvként mentődött át írásbeliségtől meghatározott világunkba és korunkba.
„ A legnagyobb regény is túlnyomóan az üres szórakozásigénynek szolgál.” Ezzel szemben nincs az a szerelmi költemény, rendőri tilalom, v pártmanifesztum, amelynek bizonygatnia kellene létjogosultságát, hiszen első befogadóinak léte már bizonyítja azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése