2010. november 9., kedd

Gazdaság- és társadalomtudományok történészek számára 8. nov. 9.

Folytatás az előző órához

Marc Bloch: Gyógyító királyok(1924)
-          jó példa a rítusra
-          A fr királyok érintése a skrufola tuberkulózis szerű betegséget gyógyította.
-          Probléma centrikus
-          Nem politikai periodizációhoz köti
-          Összehasonlító módszer (angol és fr királyok, és miért csak ebben a két eu országban volt ez a hiedelem?)
-          Hosszú idő: 600 éves íven vizsgálja a problémát: a vizsgálat időhatárát kell a problémához igazítani, nem fordítva!
Lucien Febvre: A hitetlenség problémája a 16. században. Rabelais vallása (1942)
-          Filológiai elemzés: a nyelvi humor megkelenése Rabelais-nál
-          Cáfolja a kollégáját, aki szerint Rabelais hitetlen volt. A 16. sz.-ban nem létezett olyan, h vki nem hisz Istenben, legfeljebb másképp, mint a main stream.
Carlo Ginzburg: I Benandanti (1966)
-       Kat egyh által kanonizált Boszorkánypöröly: kézikönyv az inkvizítoroknak
-       Benandante: a népi hiedelem jó boszorkánya [pl. Befana]
Evans Pritchard: Boszorkányság, csodatevés és mágia az azandék között. (1937)
-          Terepmunka
-          Az azande afr törzs virulens boszorkányhittel. Koherens világképet biztosított nekik.
Keith Thomas: A vallás és a mágia hanyatlása. Tanulmányok a 16-17. századi népi hiedelmekről. (1971)
-          Angliai mágikus hit, a benandantékban való hithez hoz hasonlított.
Reprezentáció: kollektív megnyilvánulás
Minden közösség koherens világképre törekszik, h ne legyen túl sok oylan dolog, amire azt kell mondani, h „hát ezt nem tudjuk megmagyarázni”.

A rítus az antropológiai és történeti kutatásokban

Rítus: nincs egységes definíciója sem az antropológusok sem a történészek körében.
a)     Vallási szertartás megszokott rendje.
b)     Szertartás szerű, bevett szokás.
c)      Megszokott, ismétlődő cselekedet. -> stabil szerkezetet biztosít a hétköznapoknak.
Funkciója van a rend megőrzésében és a hatalom fenntartásában. Szabályozó, kontrolláló szerep. Fontos az ismétlődés.
Gyakran kitüntetett alkalmakhoz kötődnek.
Arnold van Gennep: Átmeneti rítusok (1908)
-          Holland antropológus
-          Megsemmisítő kritikát írt Durkheim A vallási élet elemi formái c könyvéről-> megpecsételődött a sorsa, akkora hatalom volt a szfordulón Durkheim, h mindenki, aki bántotta, persona non grata lett.
-          Durkheim típuspélda fogalma Gennep szerint baromság. Minél több egyedi példát kell összegyűjteni és azok alapján következtetéseket levonni. Általános viselkedés nincs. Honnan tudjuk, h mi a tipikus? Minél heterogénabb egyedi példa gyűjteményt szedünk össze, annál jobb.
-          Minden mögött az egyén áll, a társtud-os vizsgálatoknak az egyénből kell kiindulnia. Elveti Durkheim kollektív erő képzetét.
-          Minden közösség alapja az egyéni kezdeményezőkészség
-          Minden új eredmény egy társ-ban, egyéni erőfeszítésből születik. Ez a „primitív” népekre is áll.
-          Elutasítja a primitívtől a modern felé tartó evolúció képzetét. A „primitív nép” kifejezést ki kell irtani.
-          A totemizmus tézist is elveti. Nem elemi formája a vallási életnek. Amúgy sincsenek annak elemi formái.
-          A totemizmus egy csop belső kohézióját erősíti és összekapcsolja az egymást követő generációkat.
Átmeneti rítusok
-          Biol és kult lény egyszerre az ember, kettős lény.
-          Bizonyos biol események meghatározzák az életet, amiket kult szokások öveznek, kulturálisan előkészíti minden társ a biol eseményeket. PL. a szülést.
-          Minden életkor, amit biol adottságokhoz kötünk, társadalmi konstrukció! Pl. a gyerekkor.
Peter Burke:
-          A karnevál rítusának rendfenntartó szerepe
-          2 hét, amikor lehet zabálni, vedelni, ismeretlenekkel szexelni. Nagyjából az egész évi húsfogyasztás elfogyott ilyenkor. Gőzkieresztés. Az egész évi szórakozás és magát jól érzés.
-          Sok közösség erre az időszakra felfüggesztette a házastársi hűség elvárását is. „feje tetejére állított világ”. Precízen kidolgozott szimbólumháló. PL. már akkor is megvolt a kolbász fallikus áthallása.
Norbert Elias: A civilizáció folyamata (1939)
-          Az asztali szokások változása a reneszánsz udvarokban.
Richard van Dülmen: A rettenet színháza.
-          Kora-újkori kivégzési módszerek
-          Pl. Egy Süß nevű zsidó gazdasági tanácsadó, egy kis német választófejedelemségben. Mindenféle zavaros, korrupt machinálásra veszi rá a fejedelmet. Az ő és egy XV. Lajos ellen merényletet megkísérelő franciának a nyilvános kivégzését vizsgálja a könyv. Mindkettő az 1750-es években történt.
-          Még akkor sem próbálta megmenteni soha a tömeg a kínzottat, ha az olyasmit követett el, amit ők is megtettek volna, szóval elvileg azonosulhattak vele. Mindenki majdnem mindig betartotta a kivégzés forgatókönyvét. Ritka a lázadás, ált. csak akkor, ha bénázott a hóhér.
-          Mivel a kora újkori államnak nem volt elég hathatós erőszakszervezete a bűncselekmények megelőzésére, rituálisan megüzente időről időre, h mi történik azzal, aki megszegi a normákat. Nyilvános megalázás, példa statuálás.
Natalie Zemon Davies: Társadalom és kultúra a kora-újkori Franciaországban. (1975)
-          Az erőszak rítusai c tanulmány. A vallásháborúk korában sem csak úgy spontán ölte egymást a kat és a prot „csürhe”, hanem mindig megszervezi magát a tömeg, és ált a püfölés szintjén marad a dolog.
-          A macskazenéről is írt. (E. P. Thompson is)

A macskazene is fontos népi rítus, a közösség nem tetszésének gúnyos kifejezése a deviáns viselkedésű tagok iránt. Ált szexuális normaszegéshez kötődik. Hatalmas presztízsvesztés annak, aki macskazenét kap. A szakmájában béna férfi is megkaphatta. A történészek erkölcsi rendőrségnek fogják fel a macskazenét. Majdnem mindig fiatalok csinálják-> generációs feszültség levezetés is a funkciója.

Nincsenek megjegyzések: