Herman Raschke: evangélikus lelkész és teológus, orientalista beütésekkel, nagyon sok Ki nyelven tudott nagyon jól. 1920’-30’ évek. Márk evangélista műhelyében c könyv. Csak Adolf von Harnack hivatkozott Raschkére (annyit, h marhaság a Márk evangéliumáról írt könyve).
Harnack: a legfontosabb 19-20. sz-i protestáns teológus. Markiónnal behatóan foglalkozott. Markióntól 1 db mondat nem maradt fenn hitelesen. A korai egyház eretneküldözése eredményes volt… Tertullianus ellene írt könyve teljes egészében fennmaradt. Harnack rekonstruálta Markión figuráját. A 2-3. sz. fordulóján volt egy pillanat, amikor ugyanannyi egyház volt markionita mint eretnek, mint „nagy egyházi”.
Harnack: Markion. Az ismeretlen Isten evangéliuma
Harnack addig foglalkozott Markiónnal, míg kvázi gnosztikus nem lett, 80 éves kora körül írt egy tanulmányt arról, h itt az ideje kidobni a kereszténység Szentírásából az Ószövetséget.
Raschke: Márk evangélista műhelyében
Ószövetségi példákon mutatja be a bibliai gondolkodásmódot (gondolkodási technika értelemben), amit determinál a nyelv tisztán msh-kal leírhatósága.
Az evangéliumok mögött kétnyelvű emberek állnak, héber-arámi és görög műveltségük is volt, az ő nyelvi poénjuk két nyelv érintkezéséből adódnak.
2. sz. Markión saját Újszövetséget állított össze, az egyháztörténet szerint Lukács megcsonkított és lerövidített evangéliuma volt a gerince. Raschke összegyűjtötte az összes infót, amit Markión evangéliumcsonkító munkásságáról meg lehet tudni, végrehajtotta azokat a műveleteket Lukács evangéliumán és az eredmény gyanúsan hasonlít Márk evangéliumára! Márké az egyetlen evangélium, amiben nincs nativitás, a filológusok ennek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget. Markiónnál viszont nagyon nagy jelentősége van ennek, mert Krisztus NEM születik.
A 19. sz. vége óta egyetértés van abban, h Márk evangéliuma a legrégebbi. Nagyjából ugyanaz van benne, mint a többiben, de annyira szűkszavúan, h a többi nélkül nem is biztos, h értenénk.
Furcsaság Jézus instrukciójában, miszerint követni kell majd a Jeruzsálemben szembejövő, vizeskorsócskát hordó férfit, és ahova bemegy, ott fogják megünnepelni a pészachot. A Közel-Keleten 1. férfi nem hord vizet 2. nem korsócskában, hanem marha nagy korsóban hordják a vizet. Raschke gondolatmenete: Jézus nyilván nem görögül beszélgetett a tanítványaival, fordítsuk vissza arámiba, a vizeskorsó szó י kicsinyítőképzős alakjával megkapjuk a vizeskorsócskát… Egyébként a markionita egyházakban bor helyett vizet használtak a szertartásokon!
Raschke egyébként hívő volt, gnosztikus beütéssel, de keresztény. Jézus alakját metatörténeti realitásnak tartotta. És filológiailag nagyon szellemes volt, mint a vizeskorsócskás gondolatmenet mutatja. J
Az Istenember centrális keresztény dogma kettéválik a német felvilágosodásban, az ember oldalán olyan mértékben felértékelik a személyiséget (a romantika nyomán), h az elbírja a keresztény dogma súlyát egyedül is-> ez teszi lehetővé, h a német felvilágosítók hívők legyenek/maradjanak.
Rosenzweig szerint a romantika azt tanulja Goethe személyiségéből, h a személyiségben olyan erő lakozik, amely (a teljesítményétől teljesen függetlenül, pusztán a létével) ellenáll a történelem mindent megölő hatalmának. A személyiség nincs az időnek kiszolgáltatva. Ezért akarja a Jézus élete kutatás Jézust, az embert megérteni, és hogy mitől tudott ekkora világtörténelmi hatást kiváltani.
Euhémerosz: hellenisztikus kor, az istenek létével kapcsolatban felvetette, h egykor létezett és meghalt nagyon nagy emberek emlékei. Istenek nincsenek, csak a régi nemzedékek nagyon nagy embereit isteneknek látják az új nemzedékek. Erre Hegel: na de akkor, honnan veszik az emberek az istenfogalmat, ha nincsenek istenek? Az ember fogalmát akármeddig fokozzuk is, nem jutunk el az istenfogalomig, ha nincs eleve fogalmunk egy ilyen emberfelettire.
Az emberi személyiség abszolút egyszeriségének a romantika akkora értéket tulajdonít, h azt gondolja, beállítható a hit tárgyaként. A hit addigi dogmáját, az Istenembert felcserélhetőnek vélték az új ember dogmával. Tehát nem Isten lett emberré, hanem az ember emelkedett isteni magasságba.
Minél közelebb ment a történettudomány Jézus konkrét környezetéhez, annál inkább kiderült, h mennyire idegen az az európai kereszténynek. Vándorprédikátorok és vándorló csodarabbik apokaliptikus vitái és pártcsatái a Római Birodalom ernyője alatt... minél konkrétabban látjuk, annál idegenebb... PL. Hogy kerülnek zelóták a békésnek elképzelt Jézus tanítványai közé?
->A 11. tanítvány, a „buzgó Simon” problémája. Simon ho kanaiosz a görög szövegben, ennek a jelzőnek görögül gyakorlatilag nincs értelme, ezért Máté megtoldotta egy szótaggal, h kánaánita legyen belőle, de annak meg történetileg nincs értelme, már 500 éve nem létezett a „kánaániták” fogalma. Lukácsnál Simon, a zelóta! A szimplán buzgónak fordítók elfedik a zelótaságnak azt az oldalát, h a hitbuzgalmon túl hadat üzentel a Róm. Bir-nak, leszúrták a Templomban a főpapokat stb. Na most a zelóta héberül kanai. Tehát innen a ho kanaiosz, Márk tudta, h miről beszél, csak görögösítette a héber szót, mert nem talált rá görög megfelelőt. Jézus elfogásakor is kardot rántott az egyik apostol és levágta az egyik katona fülét, tehát karddal ment a vacsorára!!!
Kulcskérdés volt, h a választott nép fizethet-e adót a pogány császárnak? Jézus megkérdezi, h na kit ábrázol a pénz? A császárt. -> „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené. Mit jelentett ez ott és akkor igazából? Thomas Münzer például úgy értelmezte, h a császárnak megadja, ami jár neki, a kardot...
Péter kérdése Jézushoz: „És mond, Uram, a közeli jövőben fogod helyreállítani Dávid beomlott sátrát?” -> ez inkább egybevág azzal, h az egyik apostol zelóta, és a kurrens Messiásvárással, ami a római iga lerázását igényelte, mint Jézussal, a békés spirituális Megváltóval.
A zelóta mozgalmat valószínűleg egy bizonyos galileai Júdás alapította, akit aztán a háború alatt Heródes keresztre feszíttetett. Aki Maszadánál rávette társait a kollektív öngyilkosságra, az is leszármazottja volt a galileai Júdásnak, és minden zelóta vezér ugyanabból a családból származott!
Jakab után Jézus másik testvére, Simon veszi át a jeruzsálemi ősgyülekezet vezetését. -> analóg a zelóta vezérség családon belüli öröklődésével! [és a Szeleukidák elleni háborúban a Hasmoneusok vezérségének családon belüli öröklődésével – szerintem]
Rosenzweig szerint a kereszténység teológiai harca a következő évszázadban a körül fog forogni, h miután az Istenember második tagjával kudarcot vallott (a tisztán emberivel), át fog-e billenni minden teológiai hangsúly a tisztán isteni felé, és el fog-e az embertelenedni. Képesek lezsnek-e visszatérni az eredeti dogmához, h teljesen Isten ÉS teljesen ember, vissza tudják-e adni az ÉS-nek a teológiai súlyát, ami elveszett? Egészen történelmi és egészen történelem feletti rendszer egyszerre, amiről szó van a dogmában.
Mindkét bibliai vallást az különbözteti meg az összes többi vallástól, h a centrális eseményei valóságos történelmi események. Pilátus is a történelmi elhelyezés céljából kerül a Credoba, nem csizmának az asztalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése