A kabala vallásfilozófiája 8. (ápr. 7.)

?Lehet-e az univerzum tudatos tevékenység eredménye, vagyis jel számunkra, hogyha számunkra csak egyszer fordul elő?
Hiszen a jel attól kap értelmet, h ismétlődik.
Az Úr hangja novelláskötetben Stanislaw Lem novella: laboratóriumban elektronikus életet hoznak létre, és a benne élő tudatos lények elkezdenek azon gondolkodni, h lehetséges-e nem elektronikus élet? Lehet-e, h ők egy másodlagos valóságban élnek, amit vmi külső lény alkotott? Felvehető-e a kapcsolat az ő univerzumuk létrehozójával?
A vallástud (és Mircea Eliade) szarvashibája, h egyneműsítette kinyilatkoztatott és a nem kinyilatkoztatott vallásokat. Eszerint Epifánia/HIerofánia=kinyilatkoztatás (szó szerint megjelenés). Pedig ez a két dolog nem egyenlő! Mert az epifánia a mitológiai világ sajátja, ahol emberek és istenek simán találkozhatnak. A kinyilatkoztató Isten egy másik dimenzióban létezik, mint mi.
„Ezek voltak tehát Edom királya, amikor még Izraelnek nem volt királya.” A kabalisták szerint ez azt jelenti, hogy amikor még nem létezett a mi világunk, mert az Úr Izr. királya.
’Az edények széttörése’: a mi világunkat megelőző világok nyomai a mi világunkban, a Biblia bizonyos részletei, mint pl. Mózes I. könyvében az Edom királyairól szóló fejezet.
A szöveg is valóság a Kabbala szerint! Tehát a kabalisták leleteket vizsgálnak, amikor ezeket a verseket elemzik.
Freud: Álomfejtés-> a valóság képes szimbolikus tevékenységre egy evolúciós folyamat eredményeként. A szimbólum is valóság, nem csak másodlagos lenyomat.
A zsidóság és a kereszténység is kinyilatkoztatásnak tekinti a kinyilatkoztatást. Maga a teremtés is kinyilatkoztatás, vagyis a kinyilatkoztatás vizsgálásával meg lehet tudni vmit a Teremtőről.
A kereszténységben Istenben a 3 személy egysége az egy. A zsidó misztika számára kérdés, h mi az Istenben, ami Egy? Elsősorban az Egység spekulatív, és nem numerikus oldalával foglalkozik.
A Kabbala másik kp-i kérdése, h mit jelent a Tóra?
Isten Kinyilatkoztató, Teremtő és Megváltó. Nem tudunk semmit a Teremtés előtti létéről, vagy hogy egyáltalán létezett-e előtte? A filozófia szerint nincs értelme ennek a kérdésnek, mert a Teremtés előtt nem volt idő. A természettudományos időfogalom miatt a modern európai civilizáció nem érti az örökkévalóságot, csak egy rohadt hosszú időtartamnak tudja elképzelni, miközben az örökkévalóság az, aminek semmi köze nincs az időhöz.
Platón: Timaiosz: a demiurgosz utánozni akarta az ideák világát, de teljesen nem tud olyan leni egy teremtett világ, mert az ideák örökkévalóak, amit viszont megteremtünk, az nyilvánvalóan nem. De arra rájön a demiurgosz, h leginkább az ismétlődéssel utánozhatja az örökkévalóságot, és megteremti az időt!
Szóval a görög filozófiai és a bibliai gondolkodás is meg tudja különböztetni az örökkévalóságot az időtől.
Nincs értelme annak a gondolatnak, h Isten régebbi a világnál és túl fogja élni, mert Isten nem időben létezik! Mégis létezik számára az idő fogalma, mert pl. azt mondja, h Sára 1 év múlva fiat fog szülni.
Istenből csak annyit látunk, amennyit Ő meg akar mutatni magából. Lét aspektusáról tudunk: az öröklétről és a kinyilatkoztatásról (vagyis, amikor megjelenik). A Biblia a mi szemszögünkből láttatja Istent, más szemszögből nem vagyunk képesek Őt szemlélni. A létezését csak akkor tudjuk tapasztalni, amikor érintkezésbe lép velünk. Az emberi személyiség létezése is csak interperszonális kapcsolatban biztos. Minden különböző interperszonális viszonyban különböző szerepben jelenik meg ugyanaz a személyiség. A magját, amit objektív bizonyosságnak képzelünk, nem tudjuk megtalálni. (Peer Gynt hagymahasonlata!). M a személyiség, amikor nem vagyunk vele kapcsolatban? Erről nem tudunk semmit, csak következtetünk rá, h milyen önmagában/an sich. A Kabbala így van Istennel.
A Biblia a személyközi kapcsolat, azt tudjuk Istenről, ami a Bibliában van. De a Kabbala azt kutatja, h an sich milyen és kicsoda Ő. A személyközi kapcsolaton kívüli Isten személytelen, míg a bibliai Isten perszonális-> az Egység problémás! Isten Egy volta az, h egyesíti a nekünk megmutatkozó személyes oldalt azzal a személytelen oldalával, amit nem fordít felénk. De ez a két oldala gyakran elszakad a spekulációk során, a Kabbala óhatatlanul felépít egy másik istenalakot!
-> mélyáramlatból feltör a gnózis Ismeretlen Istene és a mitológiai beszéd, képek. „felénk fordított arca”-> Istennek nincs is arca elvileg!
A személytelenséget leginkább a semleges nemmel lehet visszaadni nyelvileg. A héberben nincs semleges nem, a 11. sz-i Kabbala legsúlyosabb problémája volt.
Vak Izsák, az első személyesen megfogható kabbalista, csak az biztos, h 1300 előtt élt és Spanyolországban. Szerinte, amíg Isten nem teremtette meg az embert, személyként nem létezett, mert nem voltak személyközi kapcsolatai. Más kabbalisták szerint egyenesen azért teremtett meg minket, hogy lehessen személyes léte is. Vak Izsák a Teremtés előtti Istent Én Szofnak nevezi, ami szó szerint azt jelenti, h „nincs vég”. Az az oldala, amit nem tudunk megtapasztalni. Vak Izsák mutató névmással említi az Én Szófot amiatt, mert nincs semleges nem a héberben. Németül Das Endlöse lenne.
„Az Én Szóf az, amiről 1 szó nem esik az egész Bibliában és az egész rabbinikus hagyományban.” Névtelen kabbalista 1300 k.
~Mi a különbség a maszk között és az ember között, aki hordja? A görög színházban
Az athéniak szerint Hádész kapuja (ami normális esetben zárva van) nyitva volt a Dionüszosz ünnep időszaka alatt, amikor a tragédiákat játszották! Cserébe a boroshordókat is nyitva tartották, h Dionüszosznak is legyen útja=). Tehát feljönnek a halott mitológiai hősök a Hádészből és azért vesznek fel maszkot, mert különben nem tudnánk nézni őket.
Persona=maszk latinul! A személy az, amit mutatunk másoknak!