Európán kívüli világ 1400 körül 3. (febr. 24.)

Pabeschitz Virág Orsolya
3. óra
2009-02-24
Oszmán irodalom II.

I. Murad /Amurad (1362-89)
Kudavendikhar (nagyúr). Súlypont nyugatra tolódik és az elődök által kiszemelt központ Bursza nem volt alkalmas a nyugati politika irányítására, ezért Drinápoly (Edil?törökül) lesz a központ, a szultán székhelye. Friss foglalás Drinápoly. 65-ben lett a birodalom központja. Aladeo 66 savoyai gróf visszafoglalja Gallipolit, az európaiak nem tettek le róla hogy kiszorítják a törököt. A hódított területeken igyekszik az iszlámot terjeszteni. Pravoszlav helyi lakosság áttérítését iszlámra megindította, de csekély sikerrel folyt ez, max. 10% ért át az iszlámra, a többiek ragaszkodtak a vallásukhoz, függetlenül attól, hogy a katolikus Európa inkább segítette őket, mint Bizánc.
Ahogy nőtt a terület, úgy közigazgatás terén reformok következtek be: rangok egymásutánja következik be ugyanazokon a területeken, így a kádi (bíró) fölött magasabb beosztások főbíró is megjelenik. Burszában működő kádi Dzsandarli, aki burszai kádiból miután a főváros áthelyeződött, előlépett Murad akaratából és kádi asker (ászker) lett, ő az első, aki ezt a tisztséget betöltötte. Később általánosabb vezető lett, vezír (1374 előtt még). Majd begler bég lett, am területi vezetői rang, magasabb rangú területek vezetője. Majd létrejön a nagyvezír intézmény, a második ember. Testületiség is érvényesül, a szultán mellett egy tanács működik, melynek a kádi asker az egyik fő tagja.
Köprülü Zade : Bizánctól mi mindent vett át a szultán, erről írt művet. De vannak saját képződmények is, pl: a janicsár alakulatok létrehozása. 1363-ban Gallipoliban és környékén tűntek fel janicsárok, akik napi zsoldot kaptak (1 akcse) és ennek a seregtestnek a neve: jeni cseri (új sereg), amely a korábbi gyalogos alakulatokat váltja fel. Sajátosságuk, hogy nem igazi törökökből áll, hanem hadifoglyokból válogatják ki őket. Tűzfegyverek, a tüzérség létrejötte a 14. század második felében. Az európaiak ingadozó politikája miatt tűzfegyverekhez városi köztársasági hajósoktól jutottak (Velence, Genova) ezekhez a szerkezetekhez, annak ellenére, hogy az ilyen kereskedést a pápaság megtiltotta. Arany, ezüst pénzek forgalma és megjelenik a rézpénz (14. század közepe), ezt mandir-nak nevezték.
Másik nagy vátozás amikor gyermekeket is beszolgáltatásra köteleztek és belőlük is janicsárok lesznek, eredetileg 1000-re tehető a janicsárok száma. A hadsereg részben önellátó, részben zsoldos, ezért nem annyira fegyelmezettek voltak. Sok volt a saját zsebre dolgozás, főleg portyák során. Ezt az igazságszolgáltatás is felismerte.
Kara Rusztem: török krónika szerint ő hívta fel Dzsandarli főbíró figyelmét arra, hogy az uralkodó katonái uruk vagyonát is herdálják. Allah szava szerint az uralkodó tulajdonává kell lennie a hadizsákmány egyötöde, különösen a gázik elfogott foglyokra tekintettel. Nagy kádi elrendelte, hogy ez megvalósuljon, így minden ötödik hadifogoly a szultánhoz került. 1380-ban forrás az első adat, hogy működik a devsirme= véradó, török katonának vittek el gyermekeket, ekkori adatok szeriont minden 10-dik gyermeket az alávetettek soraiból.
De még nagyobb korrupció ütötte fel a fejt. Nemcsak szolgálati érdem alapján kapnak birtokokat, hanem arannyal vásárolják meg ezeket a szultántól vagy a főemberektől. Ezt felismerve a szultán hatalmas pénzjövedelmeiből vásárol helyi kisfejedelmeket, így nagyobb terület került ellenőrzése alá. Kütahia is a szultán alá került. Ezeken a területeken, ahol korábban a bizánci császár uralkodott, fokozatosan megjelent a mohamedán vallás és részben új épületeket, részben korábbi görögkeleti templomokat, kolostorokat foglaltak el. A törökök elől mind jobban visszavonulni kénytelen görögök nem adják fel intézményeiket, hanem átköltöztetik hegyekbe és barlangokba (Göreme, pl. ilyen terület). Falakkal leplezett ajtó, ablakok és mozaikok maradtak meg a templomokban: Mária gyermekkel mozaik.
Ahol a domborzati jellegzetességek miatt nem tudták ellenőrizni az alávetett népet, a nomád pásztorkodás tovább élt, vagy a félnomád pásztorkodás volt jellemző. Ez általános volt a 14. század során és ezek nyelvi különbségei ellenére is egy típusba sorolhatjuk: juhpásztorok akik transzhumáló pásztorkodásban látják el. Ezek különböző jogok szerint éltek. A Balkán eredeti pásztorai: vlach jelölés, ami nem nyelvi jelölés, hanem típus. Ezektől megkülönböztetik a török nomádokat, akik másik jog szerint éltek és ezek határőr megbízatásokat is kaptak: akritai. Ezek később szolgálati földet kaptak, letelepülési joggal és adómentességgel.
Románok voltak a valch-ok között, de a két fogalom egymástól különbözik.
Természetessé válik ilyen törzseknek a laza ellenőrzése, hatalmas területek bejárása és nehéz észrevenni, ha újabb nomádok érkeznek KisÁzsiába vagy KisÁzsiából a Balkánra. Ezek a vándorlások is hozzájárultak hozzá, hogy megkülönböztessék a területeket: Anatólia és Rumélia. Ezeken török közigazgatása: szandzsákok (élén bég), villajetek (pasa áll, aki elvileg a bégek fölött van) hierarchiája.
Török törzsek: Thesszaloniké környékére érkeztek nomád törzsek, akik katonai és határőrvidéki szolgálatokat láttak el.
Jürk: gyűjtőnév azokra a félnomádokra, akik KisÁzsiából telepedtek át a Balkánra.Ezeke türkmének és a Balkánon kapják a jürük megjelölést. Ők a vlachok sorsát osztották. Később Szerbiában, Bulgáriában és Görögország középső részén is megjelentek. Fokozatosan egy részük állandóan megtelepült és a völgyekben földművesek lettek, de állattenyésztő tevékenységet is megtartották. Ez fokozatosan függésbe vezet és eredeti mozgási szabadságuk korlátozódott. Görögökkel és szlávokkal kerülnek érintkezésbe és még jobban összeolvadási folyamata indult meg.
Hadi cselekmények: 1389 Szerbiával való összecsapás, szerbek vesztettek de egy szerb nemes megölte Muradot.

I. Bajazid (1389-1403)
Nagy ellentmondások jellemezték a török birodalmat, aki hatalomra tesz szert az nagy hatalomhoz jut, de bizonytalan hogy ki jut trónra. Ezért a fiútestvérek minél nagyobb katonai rangokat értek el még apjuk életében. Szaudzsi: I. Murad legkisebb fia, mégis vezető hatalmat akarta megszerezni még apja életében is. Ezért nem költözött át a főváros megváltozásakor, és a maga nevére rendelte mondani a pénteki imát, ami politikai jelentőségű is volt. Ezt a szultán lázadásnak tekintette és megvakították, sőt kiskorú fiát is. Ezért elhagyta KisÁzsiát és Konstantinápolyba ment. Később I. Bajazid oda is merénylőket küldött és megölette.
Így lett Bajazid a szultán aki jildirin (=villámsugár) melléknevet kapta. Birodalom nevét is hangsúlyozta: Rum szultánja, ezt hangsúlyozza, azaz Róma, azaz a Bizánci birodalom örököse. A szeldzsukok örököse is, akik Bizáncba fészkelték be magukat. Tudatosan új birodalmat alkotott. Emellett gázinak is vallotta magát.
A szultán legnagyobb birtokos és a korábbi oszmán vezetőréteget és a keresztény nagybirtokosokat is maga alá veti és egy hűbéri rendszer alakul ki. Legfelsőbb intézmény a szultán, mellette a tanács, ahol megtárgyalták azokat a kérdéseket, amikről a szultánnak beszélnie kellett (kormányzási kérdések, peres ügyek, pénzügyi kérdések).
Egyre nagyobb probléma volt, hogy a görög területeken is túlterjeszkedtek és szerbekkel és albánokkal is kapcsolatba kerültek. Bulgáriát elfoglalta, Szerbiát adófizetésre kényszerítette, és Bizánccal is ez volt a célja. A velencei köztársaság hol békét és kereskedelemi kapcsolatokat akart a szultánnal, részben pedig másokat játszott ki a törökök ellen. Ilyenek voltak Albánia vezetői (nem egységes állam). Ezt a politikát felfedezte, ezért igyekezett a szultán az albán vezetőkkel jóban lenni, látszólag függetlenségük védése érdekében a velenceiekkel szemben.
Alkalmi megbízottak állandó és birtokokkal ellátott szipáhik lettek és így a félsziget nyugati részén is befolyást szerzett a szultán. Itt a helyi lakosság nagy része szabad maradt, akik védekezni tudtak a török portyákkal szemben.
A szultán egyszerre több irányból is tudott terjeszkedni: Balkán fölötti befolyás mellett egyre nagyobb KisÁzsiai területeket vett és a független emirátusok egymás után felügyelete alá vette őket. Karamánia nevével sokszor találkozunk, mely a 14. században teljesen önálló terület és 1390 óta van jelentős befolyása a szultánnak, de a helyi ellenállás igen nagy volt, az európaiak számoltak is velük.
Ezért 1391-ben I. Bajazid hadműveleteket folytatott KisÁzsia keleti részén, szerb, bolgár és albán csapatok is jelen voltak. Ezekre bízza a szultán a pusztítást, a fosztogatást. Nem az igazi törököket gyűlölték a türkmének, hanem akikkel találkoztak, a balkáni katonai erőket.
Ezekről bizánci források tanúskodnak: II. Manuel török császár kezébe jutott jelentések mutatják, hogy mekkora pusztítást végeztek a török csapatok. Ahol ilyen pusztítások voltak, ott szívesebben áttértek az iszlámra.
Karamán / Karamánia: Ikonium volt a központ.
De hullámzó a hadiesemények iránya, számos terület lázadt föl, így Kütahia központú emirátusok oszmán kézre került majd 1428-ban lesz megint oszmán terület, majd KisÁzsia délnyugati részén szintén külön emirátus volt, de elszakadt és 1423-ban lesz újra oszmán terület.
Karaszi: emirátus, ahol 1341-ben majd végleges elfoglalják a törökök.
Teke: emírség, 1402-ben támadják újra, de nem sikerült elfoglalni.

Velencei politika: előtolt egy hatalmat mindig, aki helyette harcolt. Zsigmond király alatt többször előfordult, 95. márc. 10-én a velencei szenátus tanácskozásai jegyzőkönyvezve vannak és ezen magyar követeket akartak rávenni egy hajóhad felállítására, amit a törökök ellen küldenének. 25 gályáról volt szó. Árakkal precízen foglalkoztak és megállapították, hogy havonta 35- 40 000 dukát lett volna, de igyekeztek a katonai hit iránti kedvezése hangoztatásával akarták rávenni Zsigmondot. Végül kiállították és Velence 5-6-t állított ki.

Következő jellemző, hogy más hatalmak politikájáról is igyekeztek adatokat megtudni. Másutt működő bizánci diplomaták ismeretét is meg akarták szerezni. Tudjuk egy 1396. márc. 1-jén kelt forrásból, hogy Magyarországon működött egy Manuel Filantropheusz követ, akitől értesülések vannak Velence és Zsigmond tárgyalására. Zsigmond akarta a törökök elleni hadjáratot. A bazileusz 10 gályát, Zsigmond pedig 3 gályát szerelt fel (ez is velencei forrásból). Kockáztatta Velence a törökökkel való jó viszonyt.
Ugyanekkor a törökök messzemenő építkezéseket végeztek, hogy Konsatntinápoly bekerítését előkészítsék.
Rumenihiszar (keleti part), 1391 Anaduloiszar (nyugati part). A külkereskedelem tovább folyt, és így egészen Svédországig jutottak el szőnyegek, amik még oltárterítők is lettek Svédországban. Ezeken, geometrikus díszítések és állatalakok vannak.
Új ellenség jelent meg, a híres Tímur Lenk (Sánta Timur), 1400 októberében seregszemlét rendelt el a szultán, melynek oka a Timur hadjárat ellen tudjanak állni és nagyobb erőket összpontosítsanak. Koja fejdelem (albán fejedelemsegítségére számított a szultán.). Timur Lenk benyomult és átnyomult a török területeken, 1400-ban Sivas és környékét foglalta el és potyázó csapatai Szíriába is bejutnak. Legnagyobb előrenyomulás 1402-ben volt, amikor Ankara környékén döntő csatát vívott. Smirna (Izmi) és a Boszporuszon is megjelennek.
Bajazid Timur Lenk fogságába esett és új formájában jelent meg az államvezetés szabályozatlansága és új trónkövetelő lépett fel. Az emirátusok kihasználták a vereséget és helyrerázták függetlenségüket és a szultán fiait próbálták megnyerni. Adatok szerint Bajazidnak öt fia versengett a hatalomért és I. Mehmed lett a győztes végül, aki 1402-ben már trónigényel lépett fel de csak 13-ban tudta megszerezni a tényleges hatalmat. Vele szemben Szulimán volt a legidősebb fiú, aki a trónért harcba szállt. A fiúk közül Mehmed cselebi (nemes lovagias) egyszerre harcolt két trónkövetelő testvérrel valamint a szeldzsukokkal és a karamániai emirátussal, mely átmenetileg nagyon helyreállt. A velenceiek felbátorodtak és Gallipoli előtt 1416-ban megütköztek a törökökkel. Bizánc Mehmeddel szövetséget kötött és visszakaptak bizonyos tengerparti városokat.
Szulejmán szerepe igen fontos, mert vannak, akik őt tartják szultánnak. Nagy Szulejmán ezeknél a történészeknél már II. Szulejmán ezért. Magyar diplomácia is aktivizálódott, Nikápolyi csatában vereséget szenvedett, ezért elégtétel olt számára Timur Lenk. Perényi Imre titkos kancellár (1405-18) kapott megbízást a tengeren túlra. A terület KisÁzsia és az ott uralkodó fejedelmek, akiknél feladata a szövetséges keresése. Ő, mint köznemes familiárisaival utazott és török fogságba is esett, de megmenekült és eljutott Csalapiához (cselebi torz írása). Gelaleddin tatár kán, dél-oroszországba is eljutott 1412-ben és Szaraj székhelyen jelentek meg. Ez a követség Genovától vitt ajánlólevelet kaffába a tatáokkal való érintkezés miatt. Ebben három ember vett részt és egy Jakob Halogel (üzletember). Zelerai László, akinek apja udvari lovag volt. Gereczy Miklós, ő azért volt alkalmas. mert török fogságban járt és mongol. Türkmén fogságban is volt. Ezért Magyarországon szaracénus/ szerecsenként szerepel. 1419-ben elérték Mezopotámia urát, ahol az uralkodó Kara Julluk volt az uralkodó. Ez dirbekr (Tigris folyó melletti városban) volt a székhely. TRávoli segítséget kersett Zsigmond a törökök hátbatámadására. Iratok szerint Zsigmond bizonyos Sah Ruh (Timur Lenk fia), a tatárok és perzsia uralkodója is szövetségese lesz. Mindezek a tárgyalások elérték, hogy nem merte megtámadni a szultán közvetlenül Magyarországot. Gereczy egyik útján mikor visszatért Mo-ra, egy törököt is magával hozott, aki később felvette a kereszténységet, ő Török Józsa (Josa Trukus), magyar diplomata lesz, aki az Arany Horda vezetőjét kereste fel.
1428-ban együtt kaptak birtokadományt, 1/3 Józsa kap, később címet is kap. Kunok bírája. 1430-ban Kara Julu lesz a címzett, ő megerősítette az együttműködést. 1430-31-ben Bicskeveli István felkeresték a török szultánt.

1406. dec. 30: Giovanni Loreda-t megteszik követnek a velenceieket, azzal a megkötéssel, hogy a szultánnal albániai ügyekről tárgyaljon. 1407. március 1. a törökök által újonnan elfoglalt albániai területekről tárgyalt. Velence megígérte, hogy nem épít ki katonai bázist Albániában. Majd II. Manuel császárhoz megy a követ és azt tájékoztatja az albán ügyekről. Rengeteg diplomáciai lépés történt, de nem nagyon történt konkrét katonai cselekmény.

Mirchea, romániai fejedelem, 1405-ben Musza trónkövetelőt tekinti szultánnak, sőt korábban harcolnak Musza védelmében. Törökökkel hadilábon állt.

Bulgár területeken is próbálkozott Mursza. 1409 végén és 1410-ben Meszendriát és Szelimbriát is ostromolta, de nem tudta elfoglalni.

1414-ben Konstantinápolyban működő velencei bailo (képviselő) Francesco Foscarini volt, aki nagyköveti megbízást is kapott Mehmed nagyemírhez (Magnus Admiratus). Külön tárgyalt a szenátus arról, hogy a Mehmed és Mursza mellett működő követek hatásait. Lényeg az iratban, hogy az albániai területeket adómentesítsék.

Burszában építkezséek: Zöld mecset (kívül fehér márvány, belül zöld csempe) (cselebi szultán mehmed türbéjeének nevezik)