Ind filozófia 4.

Zubor Zalán

Ind vallásfilozófia 4. óra

Vallási-filozófiai irodalom:

Véda (jelentése: tudás):
4 véda:
1. Rig Véda (v. Rgveda): az istenekhez (főleg Indrához) szóló himnuszokat tartalmaz, amiket szertartásokon a hotr (főpap v. áldozópap) recitál
2. Yaruj Véda: az áldozatokban segédkező adhvaryu (közrendű pap) által felolvasandó szertartási szövegek
3. Sama Véda: az udgatr (feléneklő pap) részére írott rituális szövegek
4. Athara Véda: privát mágiával foglalkozik, csak később került be a szanszkrit hagyományba.
Sútra=véda-beli könyv
Az óind emberekről és vallásukról a Rig Védából tudhatunk meg legtöbbet, ezért ezt részletesebben fogjuk megvizsgálni.



Az Upanisad hagyományosan nem volt a védák része. Míg a védákat szóbeli felolvasásra írták (emiatt dallamuk és ritmusuk van), addig az Upanisad az írásbeliséghez kötődik (amit az indek megbízhatatlanabbnak tartottak mint a szájhagyományt), sohasem olvasták fel őket.

Rig Véda:

Részei (a többi védának is hasonlóan osztható fel):

1. Samhita: A szertartások részei, előadandó szövegek
2. Brahmana: mágikus rituálékról szóló szövegek, és az ahhoz kapcsolódó fogalmak magyarázata
3. Aranyak: jelentése:"vadonbeli", a hagyomány szerint a vadonba vonult bölcsek írták, ezekhez a szövegekhez eredetileg csak beavatottak férhettek hozzá, mivel egyes itt leírt áldozatok az indiaiak hite szerint rendkívül veszélyesek (pl. egyik segítségével istenné lehet válni)
4. Upanisad: ezek kerültek be a legkésőbb a hagyományba, az előzőektől eltérően nincs közük a ritushoz, folizofikus szövegek pl. bölcsek vitái, elmélkedései stb.

1. szöveg: Indra-himnusz:

Indra hőstetteit vágyom dicsérni, első csodáit a mennykő urának. Sárkányt ölt, ezzel utat tört a víznek, mert a hegyek hasát felhasogatta.
A szirten heverő sárkányt megölte. Dörgő mennykövét Tvastar készítette. Mint bőgő tehenek, vizek rohantak, mind valahányan tengerbe siettek.
A bika-erejű, szómát emelve, az ünnepségen ivott az italból, aztán villám-nyilat vett a magasztos, megölte a kígyók elsőszülöttjét.
Mihelyt megölted az elsőszülöttet, a varázsló furfangját tönkretetted, a napot, mennyet, hajnalt létrehoztadés nem találtál ellenségre többé.
A vállatlan kígyót megölte, Vritrát, villámával, hatalmas fegyverével. Mint fatörzs, fejszével lecsupaszítva, hevert a földön az otromba kígyó.
Mint ittas szájhős kötött bele Vritraa nagyhatalmú harcosba, erősbe, de fegyvereinek súlyát se bírta, az ellenség leomlott összezúzva.
Lábatlan és kezetlen szembeszállottIndrával, s az leverte mennykövével. Azt hitte a herélt, megbír bikával, de szertevágva elterült a földön.
Mint levágott nád, leborult a földre, fölötte áradván a víz kinyargalt;útját mindeddig sárkánytest lezártas a kígyófej feküdt a kút fölébe.
Erejét vesztette Vritra szülője, Indra lesújtott rája fegyverével. Felül feküdt az anya, lenn a kölyke, hevert a két szörny, mint tehén s a borja.
Kidöntött, szétdúlt, elpusztult fatörzsekközött feküdt elrejtve Vritra teste, bőséggel zúdulva víz folyt fölötte, örök árnyba hullt Indra ellensége.
Megkötve, mint kígyó-őrizte rabnők, álltak a habok s a kutak a mélyben. Az eddig elzárt víz kapuját Indramáris kitárta, mert Vritrát megölte.
Egy szál lószőrré apadtál le, Indra, rejtőzve, amint rád sújtani készült. Elhódítottad a gulyát, a szómát, a hét folyót verméből kibocsátva.
Nem segített a mennydörgés, a villám, sem a köd és jég, mely belőle áradt. Amikor Indra a sárkányt legyőzte, minden időre örök diadalt nyert.
Van-e, ki bosszút akar állni, Indra? s mondja: szívedbe félelem lopódzott? és kilencvenkilenc folyón keresztül átszelted a teret, mint megriadt ölyv?
Ura mindennek, mennykő-karú Indra, mi szarvas, szarvtalan, izgága, békés;uralkodik a népeken, királyuk, mint kerék küllőket, fog egybe mindent.


- Indra: a védikus hagyomány főistene, eredetileg a vihar, tűz és háború istene, alakja jellegzetesen patriarchális-politeista szemléletet tükröz.
- nem ő az elsőként születő isten, de ő lesz a legerősebb
- Indra tettei: sárkány legyzőzése, amellyel az emberek hozzájutottak a vízhez ("7 folyó") és az állatokhoz (szarvasmarhák)
- tőle ered a villámlás, és annak földi megjelenése, a tűz is.
- kasztrendszer alapjainak letétele: felülre helyei a "nemes" népeket (árja jelentése:nemes), alulra a szolgálókat
- a vers beszélője megemlíti, hogy Indra létezését nem mindenki fogadja el, de nem cáfolja ezt az állítást.

Az archaikus vallásokban nem volt feltétlenül szükség az istenben való hitre, ehelyett a közösségi szertartáson való részvétel volt a lényeg

2. szöveg: Purusa-himnusz
Az Ős ezerfejű vala, ezerlábú, ezerszemű. Világot fedve mindfelől, tíz ujjnyit túlemelkedett.
A teljes mindenség az Ős, mind ami volt, mind ami lesz, halhatatlan, mindnek ura, melyeket növeszt élelem.
Az ő nagysága ekkora, sőt ennél is nagyobb az ős: egynegyede mind ami van, háromnegyede égi lény.
Háromnegyede mennybe szállt, egynegyed része itt maradts mindenre kiterjeszkedett, ami evő és nemevő.
Virádzs vers őbelőle kelt és a virádzs versből az Ős született, túlemelkedett a földön hátul és elül.
Készülődtek az istenek az Őst adni áldozatul;a Tavasz: áldozati vaj;Nyár: tűzifa; Ősz: áldozat.
Szentelték áldozat füvén őt, ki előttük született s felmutatták áldozatula szentek, bölcsek, istenek.
Ez égő áldozat során jött létre áldozati vaj és mindnyájan az állatok légben, erdőben, ház körül.
Ez égő áldozat során keltek énekek, dallamok, versmértékek és himnuszok s az áldozás igéi mind.
Innen születtek a lovak, a kétfogsorú állatok, innen születtek tehenek, innen a kecskék és juhok.
Amikor szétvágták az Őst, hányfelé szelték Urukat? szája mi lett? s a karjai? combja és lába mire jó?
Szájából lettek a papok, karjaiból a harcosok, combjából a földművelők, lábából csupa szolganép.
Agyából a Hold született, szeméből a Nap született, szájából Indra s Agni lett, leheletéből Váju lett.
Köldökéből lett levegő, fejéből a mennyboltozat, lábából föld, füléből ég, így alkottak világokat.
Körötte hét tartócövek, és háromszor hét tűzifa. az istenek mint állatotkötöztek ily áldozatot.
Isten-had hódolt ilyen áldozattal. Ez volt az első szertartás. Az égbefölemelkedtek a magasztosak mind, ahol a régi szent istenek élnek.

késői védikus korszakban keletkezett epikus költemény

Purusa= ember, férfi ("ős"-nek is szokták fordítani, de ez helytelen)

- panteista gondolat: a világot egyetlen isteni (v. itt: isteneknél is hatalmasabb) személy "alkotja", aki mindenhol, mindenben jelen van
- az istenek a férfi feláldozásával teremtik a világot
- az áldozat itt már nem az isteneket engeszteli ki, hanem közvetlen a hatása, mágiaként jelenik meg.
- az áldozatot paradox módon az istenek mutatják be, de egyúttal maguk is az áldozat által születnek meg. Ez az elképzelés már ciklikus (és nem lineáris) felfogást tükröz.
- Ez a szöveg a kozmogóniai kezdeteként is felfogható.