Burucs Julianna
Portugália feladatai: - török előretörés megakadályozása
- kereskedelmi utak bővítése Afrika felé
Tengerész Henrik:
(portugálul: Infante Dom Henrique el Navigador) (1394. március 4. Porto →1460. november 13. Sagres) portugál herceg I. János portugál király harmadik fia, Covilhã ura. A nagy felfedezések korának egyik legfontosabb személyisége volt.
Állítólag már 1414-ben meggyőzte apját a Ceuta arab kikötő elleni hadjáratról. 1415 augusztusában a támadás sikert hozott, a várost elfoglalták és ettől kezdve Portugália ellenőrizte a Gibraltári-szorost. Ez volt az egyetlen olyan expedíció, amin maga a herceg is részt vett; a többit „csak” szervezte.
Sokat tett a hajózás fejlesztéséért; a legenda szerint Portugália legdélibb részén, a Vincent-foknál fekvő Sagresben alapított navigációs iskolát, ami mellett állítólag még csillagvizsgáló tornyot és fegyvergyárat is építtetett. A közeli Lagos kikötője jó lehetőséget nyújtott a hajózás és a hajóépítés fejlesztésére. Ugyanez (levéltári forrásokkal alá nem támasztott) legenda szerint 1416-ban ő alapította ott Vila do Infante (az infáns városa) nevű települést az akkori idők legkorszerűbb hajózási kutató- és gyártó központjával; ott nevelkedtek a kor legjobb hajósai. Állítólag Sagresbe hívta híres kartográfust, Jehuda Cresquest is.
Az viszont tény, hogy a ceutai diadal jutalmaként 1420-ban ő lett a Krisztus-rend (a templomos lovagok rendjének utódja) kormányzója. Ettől fogva a rend anyagi eszközeit afrikai expedícióira fordította. Az ő hajóépítő mérnökei tervezték az első karavellákat – ezek a hosszú tengeri hajózásra alkalmas, háromárbocos, háromszögvitorlás, karcsú, fordulékony, gömbölyített fenekű, tőkesúlyos hajók váltak a tengeri felfedező utak fő eszközeivé. A portugál tengerészeknek sikerült először úgy rögzíteniük az iránytűt, hogy az mindig vízszintesen álljon, és pontosan mutassa az irányt.
Érdemei: - közvetlen kereskedelmi összeköttetés Kelet- Afrikával (arany, rabszolga)
- János- pap keresése
- iszlám elleni harc
- Szentföld felszabadítása → távoli cél
Bázisa: Lagos→ római eredetű, XV- XVI. században kikötő alapítása, 1443-ban itt adtak el először fekete rabszolgákat (ekkor még csak háziszolgának)
A karavellák fejlesztésének eredményeként João Gonçalves Zarco felfedezte a Madeira-szigeteket (1418-ban Porto Santót, 1419-ben Madeirát, valószínűleg 1422-ben a Selvagens-szigeteket – mindegyiket be is telepíttette. Madeirán erődöt is építtetett, Szent Jánosról nevezik el (1419.07.02). A partmenti sziklákon emléktábla, a főtéren bronzszobor tsizteleg a felfedezőknek. (Szobor talapzatán: szerzetes + könyv, földműves + eke, lovag + ló/ kard, hajós + műszer.)
Nyugat- európai alkotások is megjelennek, pl: XIV. századi olajfestmény (Szt. György & sárkány).
Templomok: - Funchal: Miasszonyunk temlpom, XV. század
- Santa Cruz: Szent Megváltó templom, gótikus kapuval
Tengerész Henrik megbízásából 1427-ben, valószínűleg Gonçalo Velho fedezte fel az Azori-szigeteket. Állítólag ekkor használtak először karavellákat. A szigeteket 1432-ben telepítették be.
Gibraltártól 320 tengeri mérfüldre található, az olaszok már jártak itt előttük (ezt bizonyítja egy 1351-ban készült térkép, melyen mint Insula di Brasi szerepel → Brazília!)
Las Canarias (Kanári- szigetek), itt is megelőzték őket, de itt az arabok. (Dzsez el Calidad ?) Utánuk jöttek az olaszok (1312 genovaiak, 1367-ben már térképen is szerepel), kiírtották az őslakosokat, de a neveiket átvették.
Lanzarote a Kanári-szigetek legkeletibb tagja. Hivatalos nevét egy genovai tengerészről, Lancelotto Malocelloról kapta. A Kanári-szigetek közül először Lanzarote hódolt be (1402-ben) a Jean de Béthencourt vezette spanyol (és normann) hódítóknak. 1448-ben átmenetileg ismét portugál kézen volt.
A hegyek szigetének nevezett La Gomerát a Nyugati Kanári-szigetek csoportjának közepén találjuk. Az 1400-as években a spanyolok először erőszakkal próbálták meghódítani a szigetet, de nem jártak sikerrel. Végül Jean de Béthencourt átjátssza a spanyoloknak. 1418-ban Conde del Niebla (gr) telepeseket hoz a szigetre.
Mivel a szigeteken nem találtak elég zsákmányt, dél felé haladnak tovább. 1434-ben elérik a Bojador- fokot. (ész: 26° nyh: 14°) Eddig ér a Szahara.
1446-ban Antonio Gonzalez és Nuno Tristan tengerészek elérték a Zöld-fokot (Cap Verde). Természetesen az olaszok már itt is voltak, rajta van az 1351-es térképen.
V. Alfonz: 1432- 1481
1438-ban kerül a trónra, I. Duarte halála után V. Alfonz nagykorúvá válásáig (1448) nagybátyja, Pedro volt a régens. Ő megerősítette Henriket birtokaiban. Eközben V. Márton pápa kiterjesztette Portugália tulajdonjogát mindama tartományokra, amelyeket Afrika partjain és azok mentén föl fognak fedezni.
’Alfonso a Africano’ nevet kapja, mert sokat harcol Afrikában. 1458- 1471 között például Marokkóban, sikeresen. Unokatestvérét elveszi (Juana la Beltraneja), majd Kasztília és Leon ellen indul, de nem sikerül a hódítás. Ezért 1476-ban átadja a trónt fiának, Jánosnak, de a nép visszahívja őt. 1479-ben vissza is tér és békét köt Kasztíliával.
Útleírásokat például Nuno Tristan kapitánytól (1440-1443) is kaphatunk, aki V. Márton pápa engedélyével a portugál egyház nevében térít. Valamint Tengerész Hanrik is kommentálja a kpitányok beszámolóit.
Az első négert 1442-ben vitték haza Lisszabonba (a Rio d’Oro partjáról), és az általános csodálat (valamint az ugyancsak hazahozott arany és elefántcsont) hatására sorra alapítottak üzleti társaságokat a további felfedező utakra, amiket továbbra is Henrik herceg hangolt össze. A hamarosan rendszeressé váló rabszolgakereskedelem ellen a négerek elkezdenek védekezni, Gonzago da Sintra kapitányt és legénységét meg is sikerült ölniük 1445-ben.
Luigi de Cadamost 1455-ben körülhajózta a Verde-fokot, fölfedezte a Verde-szigeteket, a Szenegál- és a Gambia-folyót. Expedíciójáról 1456-ban tért vissza, és még ez évben újra útnak indult. Második útján eljutott a Rio Grande folyóig, felfedezte a mai Bissau-Guinea partvidékét az előtte elterülő szigetekkel.
Az olaszok kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkeztek Észak- Afrikában. Antonio Malfante 1447-ben elindul a sivatagban, felfedez értékes karavánutakat és a Fuat oázist, mely a Niger felé tartó karavánok pihenőhelye.
Elfogadott álláspont volt, hogy támogatni kell a keresztényeket a muzulmánokkal szemben. A portugálok Etiópiát támogatták a harcban.
Dávid etióp király (1402) és fia Izsák (1415) hadakozott a muzulmánok ellen. Sikerült elfoglalniuk Zaila erődjét, a vezetés elmenekült, így Dakar lett a muzulmán központ.
Az Európában terjedő keresztény mozgalmak elértek Etópiába is. A birodalom a 13. századtól kezdve kemény küzdelmet folytatott a keleti határok mentén mgerősödő mohamedán emirátusokkal. Ez kezdetben sikerrel járt, és a 14—15. században, Amda-Szion és Zara-Jakob császár alatt Etiópia azelőtt soha nem látott gazdagságot élvezett. A 16. század elején kapcsolat létesült a portugál és az etióp uralkodó között, éppen akkor, amikor Etiópiát elfoglalta Adal emírje, Ahmed, akit az etióp hagyomány csak Granynak, vagyis Balkezesnek nevez. A portugál segítségnyújtás nem maradt el. Christovao Da Gama (a híres felfedező, Vasco Da Gama fia) 400 portugál fegyveres élén szállt partra Etiópiában, és egyesülve az etióp seregekkel, modern fegyverzetüknek köszönhetően legyőzték az emírt. Egyháztörténeti szempontból mindennek azért van jelentősége, mert a portugál katonák közül a harcok után többen letelepedtek Etiópiában. Még Zara-Jakob császár uralkodása alatt, 1439 és 1442 között tartották Európában a Firenzei Zsinatot, amelynek fő célja az oszmán török veszély árnyékában a keleti és nyugati egyházak kibékítése volt. Tudjuk, hogy a zsinaton etiópok is részt vettek, de hivatalosan minden bizonnyal az alexandriai partriarcha képviselte őket, így ott nem vehettek részt a vitákban.
Zara- Jakob megreformálja a vallást: 55 napos lesz a böjt, Szűz Máriának 33, még Szent Mihálynak 12 ünnepnapja lesz, kötelező a kereszt nyakban történő viselése és a szombat is ünnepnap lesz. Az eretnekeket és a szakadárokat (ha elfogták őket) próba elé állította, Szűz Mária és a kereszt előtt kellett alázatot mutatniuk. Őmaga felvette az I. Konstantin nevet.Tiltották egyes nevek kimondását (aszna)→ angyalok, szentek…
Fra Mauro szerzetes (kb. 1400-1460) Muranón tevékenykedett, 1433-tól térképészeti műhelyt működtet. 1448-1449 ben elkészíti ’A Világtérkép’-et.
Egy katalán mester (?) Modenában 1450-ben szintén elkészíti a világtérképet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése