II. Ulászló 1514. évi dekrétuma

II. Ulászló 1514. évi dekrétuma
Bolla-Rottler szgy.
Ok. 18. országgyűlés.
Bármiképpen elidegenített királyi jogok azonnal visszabocsátandók. Harmincadok, huszadok, bányák, sókamarák, királyi városok. Elszámolás az adósságokkal. De a Szapolyai János kezén lévő harmincadok és királyi városok kivételt képeznek Sz. J. kiváló szolgálatai miatt: a temesi vár felszabadítása „Székely” Györgytől, Lőrinc pap legyőzése. Ezért a következő két hadiadóból 10-10 dénárt kap. És még minden nemes minden jószága után is ad neki 20 dénárt. Amint megtérültek Sz. J. kiadásai, vissza kell adni a harmincadot és a királyi városokat a királynak.
A királyi jövedelmeket senkinek se zálogosítsa el a király. Tanács beleegyezése kell hozzá.
A királyi koronához és tartozó jószágok és jövedelmek felsorolása. 8 szabad város: Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes, Sopron. + Óbuda, Esztergom, Székesfehérvár, Lőcse, Szakolca és Szeged. Kunok és jászok.
A keresztesek okozta károk megtérítésének módja: az alispánok és a 4 szolgabíró mellé minden megye választ 12 nemest, akik felbecsülik a károkat és jelentik a megyének.
A nemes azokat a dolgokat, melyektől őt a parasztok megfosztották, esküvel szerzi vissza.
Ki előtt tegye le az esküt a nemes a tőle elrablott dolgokra nézve?: Eskü az alispánok, a szolgabírák és a 12 választott előtt (vagy ehelyett a törvényszéken a nemesek közönsége előtt).
A parasztokat, kik a kártérítést ellenzik, az ispánok és a királyi csapatok kényszerítsék reá: A királynak ugyanannyit kell fizetniük, amennyit a megkárosított nemesnek (ha van miből), de először a nemes kapja meg az elégtételt.
A parasztok a meggyilkolt nemesek vérdíjának a megfizetésére kényszerítendők.
A nemesek vérdíjainak megfizetésében és a károk megtérítésében a tettek és a tetthez járulók marasztalandók el.
Ha a parasztok a nemesek kifosztása tárgyában nyilatkoznak e részben a földesúrnak vagy tisztjének kell igazságot szolgáltatnia annak részére, ki azt kéri.
Ha a földesúr a fosztogatás tárgyában az igazságszolgáltatást elmulasztaná, az a birtok, amelyen a bűnös parasztok laknak, elvész.
A földesúr köteles a kezéhez jött zsákmányt annak visszaszolgáltatni, akit megillet.
A gonosztevőket mindenütt meg kell büntetni, óvakodni kell, nehogy az ártatlanokat ítéljék el.
A keresztesek kapitányainak, századosainak s a többieknek büntetése és a reájuk rótt teher: a parasztok felbujtóit meg kell ölni, de a többi paraszt személyében maradjon sértetlen, miután megtérítette a károkat. „Az országban bárhol lakó összes parasztok (kivéve a királyi felséghez híven maradt szabad és fallal kerített városokat, és kivéve azokat is, kik uraik és az ország szent koronája melletti hűségükben kitartottak, és más bűnös parasztokkal ebben a lázadásban részt nem vettek), elveszítvén e hűtlenségi vétkük miatt szabadságukat, amely szerint egyik helyről a másikra költözhettek, az ő földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaság alá legyenek vetve.”
A parasztokon megveendőadókról: a nős parasztok (akár telkesek, házbirtokosok vagy zsellérek) évente 100 dénár (=1 aranyforint): 50 Szent György és 50 Szent Mihály napján.
A jobbágyok rendes szolgálata: robot.
A jobbágyok ajándékadása: havi 1 csibe
A jobbágyok a föld minden termékéből kilencedet és tizedet kötelesek fizetni.
A jobbágyoktól járó liba jövedelem: évi 2 liba.
A parasztoktól szedett disznójövedelem: 10 telek után 1 disznó a földesúrnak Karácsonyra.
A kunok és jászok hasonlóképpen bérfizetésre és szolgálattételre kötelezvék: a nem városokban élő királyi jobbágyok sima jobbágyok lesznek.
Senkit sem kell püspökké tenni, aki parasztnemzetségből származott: Bakócz Tamás ellen irányult, és a parasztárulás örök emlékére hivatkozik.
Milyen módon van a jobbágyok költözése letiltva? Erőszakkal sem szabad elvinni mások jobbágyait.
A falun kívül talált jobbágy szabadon elfogható és javaival előbbi urához visszavezethető
A királyi kegyelem ennek a parasztlázadásnak az esetében senkinek se használjon
38. A parasztok a megvert nemesek vérdíjait fizessék meg: 100 Ft.
39. A parasztkapitányokat, századosokat, tizedeseket s ezekhez hasonlókat ebben az esetben fejvesztésre ítélik
40. Azt a parasztot, aki kényszerítve vállalt kapitányságot, nem kell halálra ítélni.
41. Aki a paraszt századost vagy tizedest nem hagyja megbüntetni, azt négyszáz forintban kell elmarasztalni.
47. Azoknak a parasztoknak a büntetése, akik leányokon vagy asszonyokon erőszakot követtek el: örökös szolgaság és parasztság. „Ha pedig nőtelenek követtek volna el ilyeneket, azoknak atyját nme kevésbé kell a mondott becstelenségre ítélni.”!
48. A gonosztevő papokat a főpapok nyomozzák ki és vettesség börtönre
60. A nem javadalmazott papok, a tanulók, a hajdúk, a parasztok fegyvert és puskát ne viseljenek: „Mert különben, ha a hajdú fegyvert visel, bárki és bárhol elfoghatja s első ízben ki kell herélni, másodízben, ha megint fegyvert visel, feje essék, vagy más halállal bűnhődjék. Ha pedig parasztnak van puskája, annak jobb kezét kell levágni.”
61. Marhapásztorokul jó hírű embereket s nem másokat kell tartani: mások földjén kunyhót állítani és tartani nem szabad. Ha egy nemes ilyeneket tart, nős és tisztességes őröket kell ott tartania.