Immanuel Kant: A tiszta ész kritikája

Előszó a második kiadáshoz
A logika alegrégibb időktől a tud biztos útján jár, Arisztotelész óta 1etlen lépést sem kellett hátrálnia. Azóta előre sem tudott egy lépést sem haladni, befejezettnek és lezártnak tűnik. Előadja és bebizonyítja a gondolkodás formális szabályait. Ezt a sikerességét csakis korlátozott voltának köszönheti, ami előírja, h elvonatkoztasson a megismerés minden tárgyától, így a logikában az értelemnek csak önmagával van dolga. Ha ismeretekről beszélünk, megítélésükhöz feltételezzük a logikát, de magához az ismeretszerzéshez a voltaképpeni tud-okhoz kell fordulnunk.
A voltaképpeni tud-okban az ismeretek 2féleképpen vonatkozhatnak tárgyukra: vagy pusztán meghatározzák, v valósággal létre is hozzák. Ha csak meghatározzák: elméleti ismeret, ha létre is hozzák: gyakorlati ismeret. A tiszta rész az, ahol az ész teljesen a priori módon határozza meg a tárgyát. A matematika és a fizika a priori módon határozza meg tárgyát.
A természettan már sokkal lassabban találta meg útját, mint a logika. Galilei (maga választotta súlyú golyókat ferde síkon gurította le) és Torricelli (gondolatban állapította meg, még a kísérlet előtt, h a levegőoszlop súlya egyenlő a vízoszlopéval) megértették, h az ész csak azt látja be, amit maga hozott létre. Tehát az észnek rá kell szorítania a természetet, h feleljen a kérdéseire. Az észt egyik kezében kell lennie elveinek, a másikban kísérleteinek, és úgy kell viselkedni a természettel, mint a bíró, aki helyes válaszra kényszeríti a tanúkat.
A metafizika még mindig nem talált rá a tud útjára, pedig minden tud-nál régebbi. Egy küzdőtérre emlékeztet, ahol még senki sem bírt elhódítani egy talpalatnyi területet sem.
A matematika és a fizika is egy nagy fordulat révén jutott el oda, ahol tart-> szemügyre kell venni ezt a fordulatot és megpróbálni utánozni.-> KOPERNIKUSZI FORDULAT
Kopernikuszi fordulat
Eddig feltételezték, h ismereteinknek mindig tárgyakhoz kell igazodniuk. Ezzel nem jutottunk megoldásra, tehát feltételezni kell az ellenkezőjét, h a tárgyaknak kell ismereteinkhez igazodnia. Így könnyen megmagyarázható az a priori megismerés lehetősége.
Kant kritikája értekezés a módszerről, nem magának a tud-nak a rendszere.
Annyiban rendelkezünk a dolgok értelmi fogalmával és megismerésének elemeivel, amennyiben megfelelő szemléletet társíthatunk a fogalmakhoz. Tehát nem szerezhetünk ismereteket a tárgyakról, mint magában való dolgokról, hanem csak mint az érzéki szemlélet objektumairól, vagyis csak jelenségként ismerhetjük meg őket.
A Kritika szükségessé teszi a dolgok, mint a tapasztalat tárgyai és a dolgok, mint jelenségek megkülönböztetését.

Tegyük fel, h az erkölcs szükségszerűen feltételezi a szabadságot, mint akaratunk tulajdonságát. Másfelől tegyük fel, h a szabadság egyáltalán nem gondolható el- az előbbi feltevésnek meg kell hajolnia az utóbbi előtt, mert az utóbbi ellentéte ellentmondást foglal magában-> a szabadság és az erkölcs ár kell, h adja helyét a természet mechanizmusának. DE mivel az erkölcshöz csak az kell, h a szabadság ne mondjon ellent önmagának (vagyis elgondolható legyen és ne kelljen tovább vizsgálnom), az erkölcs tana megőrzi a maga helyét és a természettan is a magáét, ami lehetetlen lenne, ha a kritika nem tanít meg bennünket arra, h a magukban való dolgok kívül esnek megismerésünk határain.
Szókratész módszerével, vagyis az ellenlábas tudatlanságának bizonyításával végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel.

Az ember természete szerint nem tudja elfogadni az időbeliséget, ez ülteti el benne a túlvilági élet reményét.
A spekulatív filozófus mindig kizárólagos letéteményese lesz egy tud-nak, az ész kritikájának, ami közönségnek hasznot hajt, bár az nme tud róla, mert az ész kritikája nem válhat népszerűvé. Csak a kritika irthatja ki a mindenkire nézve káros materializmus, fatalizmus, ateizmus, a szabadgondolkodó hitetlenség, a fanatikus rajongás és a babonák gyökerét, akárcsak az idealizmusét és a szkepticizmusét. A kritika a dogmatizmussal száll szembe (dogmatizmus: az a jogtalan igény, h kizárólag elvekből álló tiszta filozófiai megismerés által haladjunk előre anélkül, h megvizsgálnánk, hogyan jutottunk ezekhez). A kritika szükséges előmunkálat a metafizikához, mint tud-hoz.
Bevezetés
I. A tiszta ész és az empirikus ismeretek különbségéről
Minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik (~ „Nincs semmi az elmében, ami ne lett volna korábban az érzékekben.”) Ebből nem követezik, h minden tudás a tapasztalatból ered. Megismerő képességünk hozzátesz önmagából.
Tiszta ismeret: az ész csak önmagából meríti.
Az a tétel, h „minden változásnak oka van” a priori, de nem tiszta, mert a változás fogalmát csak a tapasztalatból meríthetjük.
II. Birtokunkban vannak bizonyos a priori ismeretek, s még a közönséges értelem sincs soha meg nélkülük
A priori tétel: amit szükségességével együtt gondolunk el.
A tapasztalat nem kölcsönöz ítéleteinek általánosságot, csak feltételes és viszonylagos (indukcióból merített) általánossággal ruházza fel őket.
Az a apriori ismeretek szükségszerűek és szigorúan általánosak. Nem csak az ítéletekről, hanem a fogalmak egy részéről is megállapítható, h a priori. Ha elhagyunk a test tapasztalati fogalmából minden empirikusat, meg fog maradni a test által betöltött tény-> biztos, h test az, aminek kiterjedése van.
A tapasztalat az első, amit értelmünk létrehoz.
III. A filozófiának szüksége van valamilyen tudományra, mely minden a priori ismeret lehetőségét, elveit és körét meghatározza
A tiszta ész megkerülhetetlen meghatározni valói: Isten, szabadság, halhatatlanság->ezt a feladatot a metafizika oldja meg. Eljárása először dogmatikai, vagyis belevág a vállalkozásba anélkül, h előzetesen megvizsgálná, h képes-e rá. Tudásunk kiterjesztésének csábítása annyira erős, h a haladásban csak az bír feltartóztatni, ha világos ellentmondásba botlunk.
Platón az ideák szárnyán felemelkedett a tiszta értelem üres terébe és észre se vette, h fáradozásaival nem nyitott utat, mert nem is találkozott ellentmondással. A spekulációba bocsátkozó emberi ész mindig erre a sorsra jut: gyorsan felépít vmit, csak aztán vizsgálja meg, h jó-e, és akkor már inkább szépítgeti és kiskapukat keres, minthogy beismerje, h rossz és elölről kezdje.
IV. Az analitikus és szintetikus ítéletek különbségéről
Minden ítélet egy szubjektum (alany) és egy predikátum (állítmány) viszonya. Analitikus ítélet: a szubjektum magában foglalja a predikátumot. Szintetikus ítélet: a predikátum kívül esik a szubjektumon, ezek gyarapító v magyarázó ítéletek.
Pl. „minden test kiterjedt”: analitikus ítélet.
Minden tapasztalati ítélet szintetikus.
A priori szintetikus ítéletek: pl. „mindennek, ami bekövetkezik, oka van”: az a vmi, ami bekövetezik, vmi létező, tehát ehhez a fogalomhoz a priori jutunk el. És az, h oka van, kívül van ezen a bekövetkező dolgon, az alanyon-> szintetikus. – ez egy szintetikus a priori ítélet. A priori, mert szükségszerű a kapcsolat a predikátum és a szubjektum között.
A priori, spekulatívmegismerésünk végcélja az ilyen szintetikus, gyarapító ítéletekhez eljutás.
V. Az ész minden elméleti tudománya tartalmaz szintetikus a priori ítéleteket mint elveket
Minden matematika ítélet szintetikus és a priori, mert szükségszerű, és a szükségszerűség nem meríthető a tapasztalatból.
Pl. 7+5=12. Az alanyok önmagukban nem tartalmazzák az állítmányt, de az állítmány semmi többet nem tartalmaz, mint a két alanyt. Minden aritmetikai tétel szintetikus. Fpgalmainkat akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a szemlélet segítségül hívása nélkül, pusztán fogalmaink elemzése útján soha nem talájuk meg a keresett összeget. A geometria sarktételei éppilyen szintetikusak.
A termtud magában foglal szintetikus a priori ítéleteket, mint princípiumokat. Pl. az anyag fogalmába nem gondolom bele eleve a megmaradást.
-> ha tud a metafizika, kell, h legyenek szintetikus a priori ismeretei.
Szintetikus a priori: a predikátum kapcsolata a szubjektummal szükségszerű, de nem foglalja magában a szubjektum a predikátumot.
VI. A tiszta ész általános feladata
A metafizika azon áll v bukik, h létre bír-e hozni szintetikus a priori ismereteket. David Hume jutott ehhez a legközelebb, de megállt az ok és az okozat összefüggésének szintetikus tételénél. Azt hitte, bebizonyította, h et nem lehet a priori, és szerinte minden metafizika agyrém. De ez alapján tiszta matematika sem lenne lehetséges, hiszen az is tartalmaz szintetikus a priori ítéleteket.
Hajlamként biztosan valóságos a metafizika.
Hogyan lehetséges a metafizika, mint tudomány? Az ész kritikája szükségszerűen tudományhoz vezet. , míg az ész kritikátlan dogmatikus használatából megalapozatlan állítások következnek, amelyekkel látszatállításokat lehet szembeszegezni és így szkepticizmushoz jutunk (ami Kant szerint borzalmas dolog).
VII. A tiszta ész kritikájának nevezett külön tudomány ideája és felosztása
Transzcendentális: olyan ismeret, ami nem magukkal a tárgyakkal foglalkozik, hanem a tárgyakra irányuló megismerésünk módjával, amennyiben ez a megismerés a priori lehetséges. -> az ilyen fogalmak rendszere a transzcendentális filozófia, ami a tiszta ész valamennyi elvének rendszere. Az ilyen tud nem tartalmazhat olyan fogalmakat, amikben van vmi empirikus. Ezért az erkölcs végső elvei és alapfogalmai, jóllehet a priori ismeretek, mégsem tartoznak a transzcendentális filozófiához.