Amgyal Dóri
7. óra:
Afrikai népek Szudántól délre:
Források: főleg arab utazók és (a partmenti területekről) portugál hajósok leírásai.
Nigéria: a bantu (vagy nigritikus/szudáni) nyelvcsaládhoz tartozó népek:
- Joruba törzs: feudális jellegű, rabszolgatartó társadalom, központjuk Ife városa volt. Fejlett volt a rézművesség, nagy számban találtak réz-szobrokat, pl. egy megkötözött rabról készült szobrot, ami az államiság, a központi igazságszolgáltatás létére utal.
- Hausza nép: arab írók szerint a 15. században alkottak egységes birodalmat, több törzsből állt össze az államuk, városaik is voltak. Fejlett mezőgazdaság: ismerték a gabonát és a kenyérkészítést, de gyűjtögettek is (jansz-növény gyökereit)
- Fulami nép: iszlamizált törzs, vezetőjüket is emirnek nevezték, félnomád állattartók.
- Szabók: a mai Nigéria, Kamerun, Csád területén éltek, városokat is alapítottak, de ezek csak méretükben különböztek a falvaktól, itt is sárkunyhókban laktak (a többi nép téglából vagy kőből is építkezett). Területükön agyagszobrokat találtak, amik őstiszteletre utalnak.
Ezek a törzsek élénk kereskedelmet folytattak az arabokkal, főbb karavánutak: Tripoli–Murzuk–Bilma–Csád-tó; Tunisz–Gáth–Agadesz–Hausza városok. A helyiek étrendjébe az arabok útján került be a só, amit korábban nem ismertek és mivel az afrikaiak vérnyomása eleven magasabb (? gondolom az éghajlat miatt), nem is volt rá szükségük, később azonban egészen hozzászoktak, és hatalmas összegeket fizettek ki érte (állítólag a sóval megegyező súlyú aranyat is). A legelterjedtebb kereskedelmi módszer a néma csere volt (az egyik fél leteszi valahol a saját áruját, és várja, hogy a másik mellé tegye az övét, és ha elég, elviszi. Közben nincs érintkezés, így a nyelvi különbségek nem akadályozzák őket.)
Legnagyobb városaik kultikus (törzsi vallási) központok is voltak, ezt a funkciójukat a városok elnéptelenedése után is megőrizték (ez más Afrikai kultúrákra is jellemző volt, pl. Zimbabwe).
Nomád törzsek: fulbe: a 14. században nyugat felől nyomulnak be, muszlim vallásúak.
Kongó: a Kongó-folyó alsó szakasza, kevésbé fejlett, törzsi társadalmak, közülük a legnagyobb a Baluba törzs, aminek altörzsei is voltak (pl. Szankredi törzs). Szobraik és házaik maradtak fenn, amiket bútorokkal (pl. székek) is berendeztek.
Ghána, Togó, Benin és környéke:
Benin: Edo nép: hódító, harcos nép, matriarchális társadalommal. Birodalmuk énykorS a 16-17. században volt, ismerték a bronzot, amiből fegyvereiket is készítették. Szobraik bronzból és elefántcsontból készültek.
Namíbia (Délnyugat-Afrika): Hottentotta, vagy Koin népek: sivatagos területen éltek, elszórt, törzsi közösségekben (a holland gyarmatosítók később őket nevezik busmanoknak, vagyis bozótlakóknak). Később a benyomuló bantu törzsek (Zulu, Sosza) a szinte lakhatatlan peremvidékekig szorítják vissza őket.
A busmanokkal rokon népek területe, viszonylag termékeny földek, a helyiek mariókát és kukoricát (?) termesztenek. Később arab telepesek is megjelennek a partmenti sávban.
Zimbabwe (Rhodesia): a terület az állattartó őslakosok egykori fővárosa (15-16. századra már romváros) után kapta a nevét, később bantu (zulu) és arab telepesek foglalják el. Az itteni bantu törzsek arany-, réz-, és vasbányászattal, és kereskedelemmel foglalkoztak, gazdag államot hozva létre. (egyik törzs nave: Monamopata (?)=”bányák ura”)
Rajtuk kívül: maszájok: állattartó, harcos törzsek.
Európaiak Afrikában: először portugál hajósok térképezték fel a délebbi partvidékeket, miközben az Indiába vezető legrövidebb tengeri utat próbálták megtalálni. Ekkor jöttek rá Európában Afrika valódi méreteire (korábban észak-déli kiterjedését sokkal kisebben gondolták). Kelet-Afrika feltérképezésében az olasz utazók játszottak fontos szerepet.
Ezeken a felfedező utakon használtak először karavellákat (hosszú tengeri utakra alkalmas hajók) és olyan eszközöket, mint a kvadráns (nap szerinti tájékozódást segíti).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése