Ind filozófia 6-7-8.

Zubor Zalán, Simon Rita jegyzeteinek felhasználásával.

Ind filozófia 6. óra

Fogalmak:
- szkepszis: kételkedés, a filozofikus gondolkodás kezdete (pl. megkérdőjelezem az ún. valóság létezését)
- Nászadija: termékenységet megtestesítő absztrakt, nem nélküli lény, a dravida hitvilágból kerülhetett be a védikus hagyományba (bár itt nem játszik jelentős szerepet)

Upanisadok:
- szerzőjük ismeretlen
- a védákhoz tartoznak
- nem homogén világképet tükröznek, mivel több szerzőtől származnak, belső ellentmondásokat is tartalmaznak.

Két fő csoport: klasszikus (kb. 2000 éves) és posztklasszikus (kb. 1000 éves) upanisadok; csak a klasszikusokat fogjuk tárgyalni (továbbá: Adi Sankara kommentárjai az eredeti szövegekhez).

- korai upanisadok: az eredeti védikus tradíciókhoz kötődnek, tartalmilag távol állnak a többitől. Koherens rendszert alkotnak, nincsenek ellentmondások.
- középső: filozofikus tanítások, elmélkedések verses formában, több szerzőtől.
- kései: a középső időszakból származó upanisadokhoz hasonló írások, prózában.

Ind filozófia központi kérdése: Mi az ember lényege? Hasonlóan a világ lényegét, a Bráhmant (kb. „gyarapító, teremtő erő”) is keresik. Ebből a kifejezésből származik a papi kaszt indiai neve: brahmanák.


Ember lényegét kifejező szó szanszkritül: Átman, ezt gyakran léleknek fordítják, helytelenül. Egyes szövegek szerint az Átman isteni princípium, ami emberekben jelenik meg, vagyis egy isteni entitás létezik csak, ami az összes emberben testet ölt, önálló emberi lélek tehát nem létezik, minden az „egy” része, az anyag pedig csak illúzió.
Ez emlékeztet a pánpszichizmus eszméjére: csak egy princípium létezik, döntően szellemi vonásokkal (bár anyagi vonásai is lehetnek, a lényeg, hogy szellem és anyag nem válik el annyira, mint pl. a keresztény világképben).

Pl. Agyagedény-hasonlat: az agyagedény az agyag, mind szubsztancia (a szövegben: Satya= „létező”) megnyilvánulása, ami alapvetően anyagi természetű, de mégsem teljesen megfogható (nincs olyan, hogy „Az agyag”), elvont fogalom. Az emberi lélek is hasonlóan működik, ld. Fenn.

Ind filozófia 7. óra

(Upanisadok folyt.)

3 „anyagfajta”: hő, víz, tűz

- mindenben megtalálhatók, csak eltérő mértékben. Csak kombinációban léteznek, tisztán hőből, vízből stb. álló dolgok nincsenek
- megjelenésük az emberben: hő=beszéd, víz=vér, testnedvek, tűz=táplálék
- néha megjelenik az elme vagy gondolat, mint önálló, nem rúpákból álló entitás
- halál: folyamatként fogják fel nincs a halál beálltának meghatározható pillanata. Az indiaiak szerint a halál folyamata valójában csak jóval az életfunkciók leállása után, a test kihűlésekor fejeződik be. Először a tűz (táplálék: a haldokló már nem tud enni), majd a víz (pl. vérkeringés leáll), majd a hő (a test kihűl) hagyja el a testet.

3. Szöveg: Rig Véda, Upanisadok részlet:
Amikor pedig az ember meghal, kedvesem, akkor beszéde a gondolatba távozik, a gondolat a lélekzetbe, a lélekzet a hőbe, a hő a legfőbb Istenségbe. Ez az a finomság, amely az egész mindenség lényege, ez a valóság, ez a lélek (átman), ez vagy te, Svétakétu!
– Tanítson még többre, tiszteletre méltó atyám!
– Jól van kedvesem – válaszolta. – Ha ezt a nagy fát itt a gyökerén megvágják, csöpög, mert él; ha közepén megvágják, csöpög, mert él; ha a csúcsán megvágják, csöpög mert él: (nedvektől) duzzadozva s örömmel eltelve áll, ameddig az élet át- meg áthatja. De ha az élet elhagy egy ágat, elszárad az; ha elhagyja a másodikat, elszárad az; ha elhagyja az egész fát, elszárad az egész. Épp így meghal a test is, tudd meg, kedvesem, ha az élet elhagyja, de az élet maga nem hal meg. Ez az a finomság, a mindenség lényege, ez a valóság, ez a lélek (átman), ez vagy te, Svétakétu!
– Tanítson még többre, tiszteletre méltó atyám!
– Jól van, kedvesem. Tedd ezt a darab sót a vízbe, s jöjj holnap megint hozzám!A fiú úgy tett, másnap az apa így szólt:
– Hozd el nekem azt a sódarabot, melyet tegnap este a vízbe tettél!
A fiú keresgélte, de nem találta, mert egészen elolvadt.
– Ízleld meg a vizet ezen az oldalon – mondta az apa. – Milyen ízű?
– Sós.
– Ízleld meg a közepén! Milyen ízű?
– Sós.
– Ízleld meg a másik oldalon! Milyen ízű?
– Sós.
– Egyél valamit hozzá, s aztán jöjj hozzám!
A fiú így tett, de még mindig érezte a só ízét. Az apa erre így szólt:
– Valóban épp így nem veszed észre itt (a testben) a létezőt, noha benne van. Ez az a finomság, a mindenség lényege, ez a valóság, ez a lélek (átman), ez vagy te, Svétakétu!”
A részlet alapján tehát az individualizmus a születéssel jön létre, majd a halállal meg is szűnik, beleolvad az egyetlen szellemi princípiumba, ez az Átman, az indivuduumhoz nem kötődő lélek. Azonban a „lélek” ezzel nem semmisül meg, csak korábbi (individuális) formájában szűnik meg létezni: az Átman újra megjelenik a születő emberekben, akik „lelke” később újra egyesül az Átmannal.
Egyéni individuális lélek: Jíva: a halállal megszűnik létezni (fontos, hogy nem az anyaghoz kötődik, előbb elhagyja a tetet, majd egyesül az Átmannal).
A Jíva létének bizonyítása (ugyanebben a szövegben): Fák elpusztulásakor a Jíva kivonul egyes ágakból, amik így elszáradnak, de a fa egésze addig életben marad, amíg a gyökerekben még megvan a Jíva. Ez azonban hibás érvelés, az ember halála nem írható le ilyen módon, vagy van a testben Jíva, vagy nincs.
Ind filozófia 8. óra
1. szöveg: CSHÁNDÓGJA Upanisad:
- mikor az ember mesterére talál, az hasonló a létezőhöz való visszatéréshez (ld. Előző óra, halál)
- hasonlat: bekötött szemű ember szeméről leveszik a kötést
- általános gondolat az ind filozófiában, hogy a megváltás (megvilágosodás) nem érhető egyedül, ehhez mindig egy mester segítségére van szükség.
- Emellett a megváltás csak fokozatosan, lépésenként haladva érhető el. Hasonlat: ha az ember ismeretlen helyre kerül, akkor faluról-falura járva és ott útbaigazítást kérve találhatja meg az utat hazafele.
2. szöveg: BRIHADÁRANYAKA Upanisad (4. szakasz):
„1. Így szólt egyszer Jádnyavalkja:- Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között.
2. Maitréjí így válaszolt:- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.
3. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem!
4. Jádnyavalkja így válaszolt:- Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!
5. Majd így folytatta:
- Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség. Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az egész világot.
6. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a Lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az. A papság, a harcosi rang, a világok, az istenek, a lények, a mindenség nem más, mint ez a Lélek.
7. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.
8. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.
9. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.
10. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket és a magyarázatokat. Mindezt ő fújta ki.
11. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.
12. Olyan ez, mint a vízbe vetett só. Feloldódik, kivenni többé nem lehet, de meríts bárhonnan is, sós az mindenütt. E tisztán megismerő lény nagy, végtelen, parttalan. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én.
13. Így szólt Maitréjí:- Uram, összezavartál azzal, hogy nincsen tudat a halál után!
14. Jádnyavalkja így válaszolt:- Amit én mondok, az nem zavar össze, az elég, hogy megértsd. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik a másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?”
- A főszereplő, Jádnyavalkja „elhagyja otthonát”, valójában meghalni készül.visszatéréshez
- „- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?” Ez a szakasz a korabeli hitre utal, amely szerint kellő mennyiségű áldozattal (pl. több ezer marha) elérhető a halhatatlanság.
- A szövegben szereplő „énünk, magunk, lelkünk” kifejezések alatt az Átmant kell érteni
- Tanítás: alapvetően mindenki önző („nem önmagadért szeretlek” stb.). Ha „önzetlenül” cselekszünk, azt is valójában magunkért tesszük, mert mi magunk is boldogabbak leszünk, ha segíthetünk.
- Szükség van arra, hogy higgyünk abban, amik vagyunk, mivel különben az állapot elhagyna bennünket („Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az”)
- Hangszer-példa: mindenben a forrást, a központot kell megkeresni, megragadni
- Halál után a tudat megszűnik: ld. Előző órai jegyzet: A tudat individuális formája eltűnik, beleolvad egy egységes tudatba, amitől többet nem lehet elválasztani (új lélek születhet, de az önmagában új és egyedi, nem a régebbiek térnek vissza); Só hasonlat: a vízben feloldott só már nem választható el a víztől, a vízen belül mindenütt jelen van, annak ellenére, hogy már nem látjuk (csak az ízét érezhetjük).
Összegzés:
A két szöveg eltérő elképzeléseket vázol fel. A CSHÁNDÓGJA Upanisad szerint lehetséges az emberi élet során is feloldódni a Bráhmanban. A BRIHADÁRANYAKA Upanisad szerint azonban ez csak a halállal történik meg, és mindenkire ez a soros vár.