Filozófiatörténet 10. (ápr. 20.)

Immanuel Kant
Kritika
A metafizika megmentésének rendszere. Hume alapos vizsgálata és kritikája.
„Hume ébresztett föl dogmatikus szendergéseimből.”
Idős emberként írta meg főművét, A tiszta ész kritikáját, élete nagy részét tényleg „dogmatikus szendergésben” töltötte. Utána jött el a kritikai korszaka és a filozófiában a kanti fordulat.
Halmazok: 1. ítéletek/tételek/állítások Részhalmazai: a priori és a posteriori ítéletek. Minden lehetséges ítélet v a priori v a posteriori (tapasztalati).
Kant megvizsgálja Hume a priori ítéletekre vonatkozó definícióját (aminek a tagadása feltétlenül ellentmondást foglal magában). Felfedezett benne egy logikai hibát: Hume analízist javasol definícióként, vagyis valójában nem az a priorit definiálta, hanem az analitikus ítéletet. Az analitikus ítélet igazságát a szerkezete alapozza meg. Hume-nál minden a priori ítélet analitikus, Kant szerint ez nem igaz.
Nem minden a priori ítélet analitikus, de minden analitikus ítélet a priori.
Az a posteriori ítéletek lehetnek analitikusak és szintetikusak is.
Ítéletek eredete szerinti felosztás a priori és a posteriori. Szerkezet szerinti felosztású: analitikus és szintetikus. Kant szerint Hume keveri a felosztásokat.
Egy vendiagramban az analitikus ítélet részhalmaza a apriori ítéletek halmazának, a szintetikus ítéleteknek meg az a posteriori ítéletek a részhalmaza.
Kant tétele: Léteznek szintetikus a priori ítéletek.
Szintetikus: az állítmány nem részfogalma az alany fogalmának, míg az analitikus ítéletnél igen.
Hume metafizika ellenességének érve, h csak 2 féle ismeret létezik, és a metafizikai egyikbe sem fér bele, mert se nem tisztán logikai, mint az a priori, és nem is tapasztalatiak. DE Kantnál léteznek olyan ítéletek, amelyek szintetikusak, de mégis a tapasztalaton túlmutatnak (szintetikus a priori ítéletek, a metafizikaiak mind ilyenek), ezzel Kant megalapozta a metafizika tudomány lehetőségeit. Szintetikus a priori ítéletek léteznek a metafizikán kívül is. Pl. 5+7=12. A priori, mert tisztán logikai és szintetikus, mert önmagában sem az 5 sem a 7 nem azonosítható a 12vel, csak együtt. A + nem bír mennyiségi meghatározottsággal.
Szintetikus ítéletnél kívülről bővítjük az alany fogalmát az állítmánnyá. PL. minden testnek van súlya. A súly fogalma nincs benne a test fogalmában (de a kiterjedés igen).
Metafizika
A 18. sz. végi állapota távol áll attól, h tudománynak tekintsék (Kant) szerint, mert egyik álláspont sem tud tartós győzelmet aratni, állandóak a viták, az egész csak küzdőtér és anarchia, nincsenek szilárd eredmények. Ezen akar segíteni Kant. Megvizsgálja az elismert természettudományok történetét, h mitől lettek elismertek.
A logika a legrégebbi tudomány, eredményei biztosak, 2000 éve alig változtak, legfeljebb kiegészültek. A logikában az ész semmilyen ellenállásba nem ütközik. A matematika akkor vált valódi tudománnyá, amikor a matematikusok észrevették, h a matematika tv egy konstrukció, amit beleviszünk a tárgyba.
A kísérleti termtudok-kal kapcsolatban Galileit és Torricellit hozza példának. Galilei maga választotta súlyú golyókkal kísérletezett. Vagyis volt megfigyelési szempontja (befolyásolja-e a tömeg a legurulás sebességét), kérdése. A termtudos megfigyelések egy irányba mutatnak, összeállnak.
Mindig van egy pillanat, egy fordulat, amikor valódi tudománnyá válik a tud. A metafizikával még nem történt meg.
Amikor metafizikai megismerésről beszélünk, szakítani kell azzal a dogmával, h csak akkor helyes a megismerés, ha hozzáigazítható a tárgy tulajdonságaihoz Ez a dogma a régi fil álláspontja.
Kant tétele: nem ismereteinknek kell a megismerés során a tárgyakhoz igazodnia, hanem éppen fordítva, a tárgyaknak ismereteinkhez. Fichte (Kant radikális tanítványa): „annál rosszabb a tényeknek”.
Megismerésünk a tárgyakat térben és időben fogja föl.
Kategóriatábla: szükségszerűen következnek egymás után. Ezeket a tulajdonságokat ismerjük a priori, és a tapasztalat által csak ezeket tudjuk felfogni.
Kategóriák típusai: Immanens (amikor az ész vizsgálódásának tárgya maga az ész), transzcendens (az elme körén kívüli tárgyat szemlélünk), transzcendentális.
Transzcendentális: nem egyenlő a transzcendenssel! Azok a tulajdonságai a megismerő képességnek, amik hozzáférhetővé teszik a transzcendens tárgyat. Ami transzcendentális az mindig immanens, vagyis az elmén belül van.
AZ esztétika görögül az érzékelés tanát jelenti.
A tiszta ész kritikája
A magában való dolgok
Régi fordításokban magánvaló dolgok.
A tiszta ész hajlamos olyan területeken is alkalmazna a transzcendentális kategóriákat, ahol nem alkalmazhatók. Jelesül az emberi szabadság szférájába tartozó tárgyaknál, amik a metafizika témái: az ember szabadsága, Isten, a lélek halhatatlansága. Mert a transzcendentális kategóriák a jelenségvilág viszonyainak megjelenítésére szolgálnak, az érzékszervi tapasztalatok rendező kategóriái. Ahol minden jelenségnek van oka, ott nincs szabadság, ott determinizmus uralkodik, ez a jelenségvilág.
A gyakorlati ész foglalkozik az erkölcs kérdéseivel. A tiszta spekulatív ész mindig meghatározza tárgyát, fogalmilag rögzíti (vagyis kategóriákat használ). A gyakorlati ész viszont létrehozza tárgyát.
A magában való dolog hozzáférhetetlen a tiszta spekulatív ész a priori kategóriái szerint, de megismerhető a transzcendentális megismerő képesség számára.