A kabbala vallásfilozófiája 9. (ápr. 28.)

Csak az emberrel interakcióban lévő Istent ismerhetjük meg a Bibliából-> csak akkor tudunk róla bármit is, amikor éppen megvált, kinyilatkoztat v teremt.
A középkorral kapcsolatban arisztoteliánus világképről beszélünk (rengeteg megszorítással), vagyis Arisztotelész Isten fogalma számított érvényes.
?Tudhat-e Isten rólam bármit?: ez a probléma abból adódik, h időbeli, változó lények vagyunk, tehát a rólam való tudásnak változónak kell lennie.
AZ ókor és a középkor számára a gondolkodás realitás!!!
A Kabbala egy kísérletként is felfogható arra, h tisztán teoretikusan gondolkodjunk a vallásról a filozófia kikapcsolásával. Ennek történeti oka van: a kabbala és a filozófia viszonyának alakulása. A judaizmus történetében a filozófia és a kabbala egyszerre bukkant fel!
A középkori diaszpórák is idegen környezetben éltek, de általában nem a bibliai értelemben vett bálványimádók között. -> átértelmeződik a bálványimádás fogalma: bálványimádó az, akinek antropomorf képe van az isteniségről. A zsidóságon belül is jelen van ez a veszély. Az ókorban annyira gyakori volt a tettleges bálványimádás a zsidók környezetében (és néha köztük is), h nem merült fel a gondolati bálványimádás problémája, az volt a lényege, h rendes rituális életet éljen az ember. De a középkorban már előtérbe kerül a gondolkodásban elkövetett bálványimádás, az antropomorfizmus, mivel a gondolkodás realitásnak számított!-> a gondolati bűn is bűn.
Görög filozófia: Isten örökké önmagát gondolja, hiszen nincs más méltó tárgy az ő gondolkodásához. De akkor mért történt meg a teremtés? -> neoplatonikus emanáció elmélet: a gondolkodás kiáradásával keletkeznek az alacsonyabb szintű létezők. A hellenisztikus filozófiára hatott a judaizmus, mert a zsidó teremtés fogalom közismert lett. A teremtés nem filozófiai fogalom, míg az emanáció igen-> az emanáció a teremtés fogalmának filozófiai konkurenciájaként jött létre.
A középkorban állandó kérdés volt, h időben keletkezett-e a világ?
Ha Isten az örökké önmagát gondoló gondolkodás,
Középkori arisztoteliánusok: Isten az első ok, a világ egy végtelen kauzális sor, okok és okozatok láncolata. Isten nem okozat, ő az első láncszem, tehát CSAK ok.
A középkori Európa egyeztette Arisztotelész Metafizikáját a kereszténységgel.

Nietzsche fél évig járt a bécsi egyetem matematika szakára, de utána arra jutott, h tudományosan (racionálisan) bizonyíthatatlan az örök visszatérés, de ettől kezdve tényleg hitt benne.
A megváltás csillaga c könyv 1921.

Szefirák (10): amik a rejtőzködő és a megnyilvánuló Isten között vannak. Isten útban a személlyé válás felé a szefirák erőnyalábjaival halad előre, pont úgy keletkeznek, mint az emanáció szintjei a neoplatonikus filozófiában, de a kabbalistá tudták, h az emanáció kizárja a teremtést-> megoldás: a szefirák Isten emanációi Istenen belül! (mert a neoplatonikus emanációk lényege, h Isten magán kívülre sugároz ki). A 10 szefira 10 emanátum. Néha részben Istenen kívül gondolják el őket, szóval nem végig teljesen egyértelmű, h Istenen belül vannak.
Gershom Scholem egyetlen kabbalista írása a Tíz történetietlen tétel a kabbaláról. Scholem szerint a szefirák kitalálása, vagyis az emanáció behozása tönkretette a kabbalát.
A kabbala egész hagyományában a közös a Tóra misztikus értelmezése, időben és térben nagyon kiterjedt mozgalom. Alexandriai Philón (Jézus kortársa) írásaiban mutatható ki először a Tórával kapcsolatos misztikus attitűd. Görögül írt, hellenisztikus szemléletű, de nem görög filozófus, munkássága zömében bibliaértelmezés, zsidó vallású és a zsidó vallással foglalkozik, mégis szinte teljesen elfelejtette a zsidó hagyomány.
Kb. másfél évszázad alatt terjesztették a zsidók a vallásukat a hellenisztikus világban (kicsit átlóg ez az időszak a római fennhatóságba)-> a betérteket a zsidó hagyomány istenfélőknek nevezi (nem zsidónak)-> megváltozott a zsidók hozzáállása a politeista-pogány környezethez-> szociológiailag ebben a környezetben tudott olyan gyorsan terjedni a kereszténység. A kereszténység népszerűsége is hatott arra, h a zsidók felhagyjanak a terjesztéssel, mert ez azt jelezte, h a pogányok csak félreérthetik az egészet. A Talmudban már olyan is szerepel, h ne taníttasd meg a gyereked görögre, már abból is csak baj lehet.
Philón: Az isteni logosz megtestesülése a világban tan. Philón Jézus kamaszkorában halt meg, nagyon sok közük nem volt egymáshoz, de a zsidó hagyományban kicsit a kereszténység előfutára lett belőle és elfelejtették. Philón ír egy egyiptomi zsidó szektáról, ami a Szeptuagintát Isten lábnyomaként kezeli. A Tóra misztikus értelmezési lehetősége több szálból ered a vallási hagyományon belül, lásd Philónnal és az egyiptomi misztikusokkal egy időben az esszénusokat.
Az esszénus név jelentését sem lehet tudni, de azt sem, h milyen nyelven van! Nincs ilyen görög, héber v arámi szó sincs, nem tudjuk, h Josephus Flavius milyen szót írt át erre a nem görög szóra a görög szövegében. Azt világosa megírja róluk J. F., h nem csak történeti műnek és törvénynek tartják a Tórát, hanem misztikus dimenzióját is ismerik.
A kabbala miszticizmusa: a bibliai szöveg eleven organizmus, a Tóra élőlény. A szöveg szubjektum is, nem csak az olvasás objektuma! Az olvasása két szubjektum közötti dialógus. A zsidó és keresztény vallási metaforikában is él ez a felfogás.
A középkori diaszpórák úgy ápolják a Szentföldre visszatérés eszméjét, mint a kóborlovag a szíve hölgye keszkenőjét. A Tóra, mint hordozható Szentély hasonlít a lovagi irodalom lándzsahegyen hordozott szerelmi zálog toposzára.
A szöveg jelentése csak egy héj, ami mögött végtelenül rétegzett élet pulzál. Minden új feltárt jelentésréteg a Tóra egy újabb értelme. A Tóra mutatja meg magát, a kabbalista befogadó. Isten önkinyilatkoztatása a Tóra.
A teremtésben is önmagát nyilvánítja Isten, a teremtés is az önkinyilatkoztatása (egyik dimenziójában).
Az átlegos, mindennapi vallásosságban élő hívőnke kisebb gondja is nagyobb annál, h Isten mi lehet önmagában -> a kabbalisták nekik egy kicsit pihentagyúnak tűnő szellemi elitet alkotnak.
Betűkombinációk hatalmas jelentősége, emiatt egyfajta materiális bánás a szöveggel.
A kabbala hermeneutikai hozzáállása: a Tóra jelentése kimeríthetetlen, mert Isten gondolatai végtelenül mélyebbek az emberi gondolatoknál.
Verschriftigung: az általános elszövegesedés, Isten önkinyilatkoztatása szöveg.